Velkey György A fehér királyról
Forrás: Szépirodalmi Figyelő 2005/6-os száma
Dragomán György 1973-ban született Marosvásárhelyen. 1988 óta él Magyarországon. A pusztítás könyve (Balassi Kiadó, 2002) után – melyért 2003-ban Bródy Sándor-díjat kapott – idén új regénnyel lépett az olvasóközönség elé. Regényein kívül több fordítása is megjelent, valamint 2003-ban napvilágot látott Nihil címû drámája.
Legújabb mûve, A fehér király tizennyolc epizód egy fiú életébõl, saját – naplószerû – elbeszélésében. A beszédmód fiatalos, lendületes, élethû. A regény tempóját gyorsítja, hogy a fejezetek között nincs szerves kapcsolat, novellákként is olvashatók. Az események idõben egymás után következnek, de túlnyomórészt nem hatnak egymásra, a szereplõk általában csak egy-egy fejezetben tûnnek fel, további sorsuk homályban marad. Nem derül fény arra sem, hogy hol és mikor játszódnak a történetek; leginkább a nyolcvanas évek Romániája rajzolódik ki a sorok mögül.
A tizenegy éves kisfiú, akit Dzsátának hívnak, édesanyjával él, harmonikus, gyermekien meleg kapcsolatban. Szegények, de nem feledkeznek meg a náluk szegényebbekrõl. Életükre rányomja a bélyegét a kommunista diktatúra, amely a családfõt munkatáborba hurcolta, és folyamatosan félelemben tartja a csonka családot. A fiú elbeszélése mögött ott húzódik a rendszer embertelens égének gyermeki tapasztalata; igazságérzete nem háborog, teljesen alkalmazkodik a környezetéhez. Megtanulja, hogy nem mindig a legjobb eredményért jár az elsõ díj, hogy a futballmeccset néha el kell adni, .hogy veszteni tudni kell.. Nem panaszkodik, nem értékel, csak mesél. Nagyon pontos megfigyelõ. Sok mindent nem ért, ám mi mindent értünk, és dühöngünk. A gyermek kiszolgáltatott, áldozat.
Hõsünk a nehéz körülmények ellenére is vidám kiskamasz. Dragomán kiválóan érzékelteti ennek az életkornak a sajátos világát, ami vitathatatlanul A Pál utcai fiúk rokonává teszi a regényt. Az események itt is többnyire az iskola, a játék és a . helyenként akár kegyetlen . bandah áborúk körül csoportosulnak. Néha a felnõttek járnak élen az érzéketlenségben: az egyik epizódban néhány helyi munkás elhiteti a fõhõssel, hogy az apjával dolgoztak a munkatáborban, és az édesapa is hamarosan hazaér, már a városban van. A fiú csalódottsága és fájdalma megrendítõ, amikor ráeszmél, hogy gúnyt ûztek belõle: nem is az apja érkezett haza, hanem egy Csákány nevû, sebhelyes arcú munkás. Õ, Csákány lesz az, aki késõbb paradox módon valóban pótolni fogja Dzsátá apját, amikor egy elfajuló csetepaté során megmenti a gyermek életét rátörõ társaitól.
Néhány alkalommal megjelenik a serdülõ világ ébredezõ szexualitása is. Dzsátá elmeséli, mi az a .nagylány-szag., és beszámol egy izgalmas filmrõl egy titkos moziteremben, valamint arról, hogyan érintett meg életében elõször egy lányt. A fiú elbeszélésébõl nyomon követhetjük, ahogy kinyílik számára a világ. Még töretlen a felnõttek . különösen a napról napra hazavárt édesapa . iránti tisztelete, de a családi hazugságok egyre kevésbé adnak választ újabb és újabb kérdéseire. Nehezen sikerül támpontot találnia az ellentétes véleményeket képviselõ felnõtt társadalomban.
Dragomán, mint felnõtt, egyedül a címadással . egy jelentéktelennek tûnõ momentum kiemelésével . avatkozik be a gyermek elbeszélésébe. Kérdés, mire utal a jelenet: a fiú egy sakkgép ellen játszik, leemeli a tábláról a fehér királyt, ekkor az amúgy gyõzelemre álló robot lesöpri az összes bábut, és tönkremegy.
A szerzõ egy izgalmas, fordulatos, naplószerû gyermeki élménybeszámolót alkotott. A kommunizmus embertelens égét bemutatni akaró szerzõi szándék nem deformálja a szöveget. A párbeszédek hiánya és a hosszú mondatok ellenére nagy lendülettel, magával ragadó cselekményfûzéssel, realista lélek- és környezet ábrázolással szórakoztat, tanít és hat meg bennünket. A pusztítás könyvéhez képest Dragomán prózanyelve érettebbé vált. Az ott mármegcsodált szemléletesség, aprólékos ábrázolás itt tömör cselekményle írással párosul, letehetetlen regényt alkotva.