Üdvözlöm.

Először is szeretném megköszönni a bizalmat, azt, hogy engem választott, az én kezembe adta a sorsát és a jövőjét. Lehet, hogy a körülményekből adódóan kétségek gyötrik, de ne aggódjon, helyesen döntött.

Tudom, elsőre kicsit ijesztően hangzik, de attól, hogy amatőr agysebész vagyok, még operálhatok motorfűrésszel. És ne jöjjön nekem azzal, hogy nem beteg, nincs semmi baja, véletlenül hozták be, tévedésből került ide, nem tehet róla, hogy ide született, vagy ha esetleg valaha még beteg lett volna is, akkor is meggyógyult már régen, teljesen jól érzi magát.

Ezek csak ócska kifogások, vagy ha udvariatlan akarnék lenni, akkor úgy is fogalmazhatnék, hogy mocskos hazugságok. De én egy udvarias ember vagyok, udvarias, türelmes, jóindulatú és nyugodt, nagyon kevés dolog tud csak kihozni a sodromból.

Beszélhet és kiabálhat, kár fárasztania magát, én nem vagyok vak, pontosan látom, hogy maga a betegágyban fekszik. Abban az ágyban, amit a betegek részére tartunk fenn, ott ahol a betegek szoktak feküdni. Ott fekszik, tehát beteg. A tények, azok tények. Kérem ne beszéljen nekem körkörös logikáról. A kőr a legszebb, legtermészetesebb, legősibb forma. Nem kockafejek vagyunk, ugyebár? Lehet, hogy ezt most még nem érti, de a beavatkozás után egyértelműen be fogja látni.

Nagyon kérem, ne próbáljon ilyen görcsösen ragaszkodni ahhoz a rögeszméhez, hogy maga nem beteg. Ahogy már mondtam, a betegágyban a betegek fekszenek. Maga a betegágyban fekszik. Ugye egyértelmű, hogy mi következik ebből? Nem akarom elölről kezdeni.

Fölösleges kiabálni. Mondtam, hogy nem tud kihozni a sodromból. Én megértem magát, a reakciói teljesen természetesek, még ha némileg eltúlzottak is. Amikor előkerül a motorfűrész, mind azt mondják, hogy nem betegek. Ha nem beteg, akkor tessék, keljen fel.

Keljen fel és járjon!

Na ugye, hogy nem tud?

A szíjak miatt? A szíjak és a láncok azért kellenek, hogy nehogy kárt tegyen magában. A maga érdekében. Képzelje el mi lenne, ha műtét közben kapálózni vagy rúgkapálni kezdene, vagy ne adj isten ide oda rángatná a fejét. Ebbe jobb nem is belegondolni.

Nem-nem, a szíjjakra meg a láncokra szükség van. A maga érdekében. Ne is tagadja, látom magán, hogy ha nem lenne az ágyhoz szíjazva akkor most rögtön felpattanna nekem, és elrohanna. Én meg itt állnék, felkészülve, bemosakodva, fölöslegesen. Nem, erről szó sem lehet, az én időm ehhez túl drága. Kirohanna innen nagy dérrel-durral, hogy aztán ott kint vacogjon pizsamában az utcán, mint valami szerencsétlen hajléktalan.

A szíjjak és a láncok a bizalom jelképei, azt mutatják, hogy kölcsönösen megbízunk egymásban. Ha nem így lenne, nem lennénk itt, de itt vagyunk, tehát nyilvánvaló, hogy így van. Abból, hogy hozzám került, nyilvánvaló, hogy engem választott, belém helyezte a bizalmát, és én ezt a bizalmat bizalommal hálálom meg, nem titkolok el semmit, még a beavatkozás előtt elmondom az összes részletet: a fűrészt például én találtam fel, első ránézésre nem is látszik rajta, úgy néz ki, mint egy hagyományos motorfürész, de ha jobban megnézi, akkor mindjárt látja, hogy van rajta egy forradalmi újítás, epoxi gyantába kevert nanoméretű obszidiántömelékkel vontam be lánc szemein a vágó éleket, ez egy nagyon takarékos és fomabontó megoldás, ősiség és modernség fantasztikus fúziója, szerénytelenség nélkül mondhatom, hogy az ezeréves hagyomány és az űrkorszak technológiai megoldásai ötvöződnek benne, ha akarom egy tolpihét is hatvannégybe vághatok a segítségével, de ezt a tolpihét egyébként csak úgy szimbolikusan mondtam, ne gondolja, hogy tolpihékkal szoktam bohóckodni, az igazi kihívást természetesen az élő szövet jelenti, higgye el, hogy ezzel a fűrésszel ha akarom gyönyörűen ki tudom csipkézni a neuronokat, majd érezni fogja, ha túl leszünk a beavatkozáson, úgy vág majd az esze, mint a borotva.

Azt mondja szeretné közelebbről megnézni? Hogy szívesen kézbe is fogná?

Azt elhiszem, tényleg fantasztikusan szép eszköz. De sajnos nem adhatom a kezébe, nem rendelkezik a megfelelő képesítéssel hozzá. Hogy ön is amatőr? Lehet, lehet, de nem eléggé. Vannak amatőrök és amatőrebbek, és az a valóság, hogy ehhez a kifinomult eszközhöz ön nem elég amatőr. De még ha esetleg az is lenne, akkor se adhatnám a kezébe, mert ahhoz ki kellene oldozni a láncokat meg a szíjakat. Ez pedig ugye, lehetetlen. Emlékszik, megbeszéltük, hogy ezek a kötelékek a bizalom jelképei, ha kibontanám őket az súlyos bizalomvesztést jelezne a részemről, és erről nincsen szó. Én teljes mértékben megbízom magában.

Lássa be, a szíjjakra szükség van, különösen ilyenkor, amikor nem használunk érzéstelenítést.

Nagyon szépen kérem, ne tegyen úgy, mintha ezt most hallaná először. Megbeszéltük, hogy semmi szükség fölösleges sallangokra, a lényegre koncentrálunk. A lehető leghatékonyabbak leszünk, és ez a költségekre is érvényes, ami hatékony, az költséghatékony. Az agyban különben sincsenek fájdalom receptorok, úgyhogy még ha fájna is a beavatkozás, azt maga úgysem érezné. Úgyhogy kérem nyugodjon meg, vegyen egy nagy levegőt, mindjárt áttolom a műtőbe.

Még egyszer mondom, fő a bizalom, úgyhogy nem ígérem, hogy nem fog fájni.

Ezt a szöveget a litera.hu élőszilveszterén olvastam fel, ha jól emlékszem 2012-ben.