Dragomán György: Látósdi
a nap felé tartja az arcát, a nap átsüt a szemhéján, át a bőr és rétegein, át az erek falain, át az izmok szövetein, át a sejtek membránjain, át...
Dragomán György: Favágók
Apám a távcsővel az ég alját nézi, az ég alján a villámokat. Abból, megnyalja a száját, tudom, hogy fejben számol, a távolságot méricskéli. A dörgés végigvág a völgyön, apám...
Dragomán György: Éhség
A vasajtón túl a fekete disznók már nem röfögnek.
De még nem merem kinyitni a vasajtót, még nem merek bemenni.
Tekerem tovább a kurblit, a szédülésre gondolok, a merőkanálban gyűlő sötétre,...
Dragomán György: Az üres szoba
Éva tarkóját látta meg először, fehéren világított a szigorúan feltűzött konty alatt, olyan volt az elegáns fekete-fehér kockás kosztümben, mintha a festő valamelyik vásznáról lépett volna le...
Dragomán György: A látogató
nagy gonddal kiválaszt egy üres deszkadarabot a sok közül, amiket a zsákjában felcipelt, az ölébe veszi, hosszan nézi az egymásra dobált köveket, aztán felír vagy felrajzol valamit a fára...
Dragomán György: A feltaláló
A fiúk egész délután várták, hogy a feltaláló végre elmenjen otthonról. Az utca túloldaláról, egy bokor mögül lesték. Amikor aztán végre kilépett a kapun, alig győztek kivárni, hogy eltűnjön...
Dragomán György: A pöttyös labda 2
Egyszerre két pöttyös labda pattog az aszfalton, a puffanások csattogó visszhangot vernek a tömbházak között. A visszhangok, mintha maguk is labdák volnának, nekipattannak a filmsztárok egymás mellett sok...
„Ránézek, visszanéz, és ez megrázó élmény” – Dragomán György író Gaál József képéről
Az igazi jó maszkok mindig totemikusak, nem elbújtatnak, hanem átlényegítenek. Onnan kezdve a maszk nem is maszk többé, hanem a valóság lényege. Amikor a festő megfest egy ilyen képet,...
Dragomán György: Új lakóhelyünk
Ezt a novellát a Műcsarnok felkérésére írtam, Luc Tuymas retrospektív kiállításának katalógusába. Megkaptam a kiállítás anyagát emailen, és nagyon sokat néztem a reprókat. Tuymans komoly háttértörténeteket ad a képeihez,...