Ünnep van, a fiúk a kertben hintáznak, közben Petőfiről és Kossuthról rappelnek, meg persze a Magyar Szabadságról. Zajlik a kertben a forradalom, hangosan, ahogy illik, nyikorog a hinta, csattog a kard, a csukott ablakon át is behallatszik a szobába. Petőfi egy kicsi dühös ember volt, meghalt, de a szívünkben él. Nem felejtjük el soha. Csak az a baj, hogy mindig a hülye nyolcadikosok játsszák el Petőfit, összevissza kiabálnak, és rohangálnak, mint az őrültek. Tavasz van, ragyog a nap, a fiúk vívják a szabadságharcot.
Pakolni kell, megyünk Nagymamáékhoz Füredre, mit viszünk, az új rollert, meg a rejtelmes szigetet, Éljen a magyar szabadság, éljen a haza. Kossuth Lajos azt üzente, jaj, elveszett a kokárdánk, nem találjuk sehol. Amikor a fára másztunk, még megvolt. Nem baj, Apa ad másikat.
Adok másikat, a zakóm zsebében találom. Ez rendes biztosítótűs, ez nem fog elveszni.
Folytatódik a vad rohangászás, Kossuth Lajos azt üzente, úgy mennek a moziba. Rohangáljatok csak, fáradjatok csak, úgy jobban kibírjátok azt a másfél órát Füredig.
A kocsiban Kipling Just so Stories angolul. BBC audio, felolvassa Johnny Morris. Anna vette száz forintért, valami turkálóban. Johnny Morris úgy olvassa, hogy az is érti, aki nem tud angolul. (Az Amazonon látom, van második rész is, meg fogom rendelni.) Azért időnként megállítjuk, fordítjuk a különböző érdekesebb szavakat és kifejezéseket, dúl a furor pedagogicus. A fiúk már megszokták, alig tiltakoznak. Meg kell tanulni a szavakat, mindenkinek meg kell tanulni a szavakat. A szavaknál nincs fontosabb, füzetbe írjuk őket, aztán szókártyákat nyomtatunk belőlük. A szókártyákat kikérdezem. (Hosszú, nyelvileg kifinomult számítógépes játékokat is játszunk közösen, azokat is kiszótárazzuk. Az egyik kedvencünk az Okami, megvan a szövegkönyve, 300.000 betű. Még nem vagyunk a végén. Szuper immerzív nyelvtanulás.)
Johnny Morrisnak hála gyorsan leérünk Füredre, megtudjuk közben, hogy szerezte a pöttyeit a leopárd, mért púpos a teve, hogy lett hosszú az elefánt ormánya.
Nagymama rántott hússal és képviselőfánkkal vár. Hurrá.
Ebéd után tópartozás, a fiuk vadul rollereznek le a hegyről. A sétányon össznépi dzsembori, Paprikajancsi az ördöggel harcol, mindketten üvöltenek, a fiúk berollereznek az új szökőkútba. Újfajta szökőkút, nem lesznek vizesek, csak minket kerülget Annával a frász. Nem hoztunk pótruhát. De nem is kell, a fiúk a Balatonba se esnek be. Nagyfiúk ők már, bátran táncolnak az ingó köveken, rollereznek ide-oda cikázva rollereznek a korzózó tömegben. Fagyi, van fagyi, tényleg itt a tavasz, mert van fagyi, veszünk, ugye veszünk.
Nagyfiúk vagytok, kaptok pénzt, vegyetek magatoknak.
Tényleg nagyfiúk, vesznek is, rágóízűt meg eperízűt. A rágóízű kék, elég vad színe van, a fiúk versenyeznek, hogy kinek lesz kékebb tőle a nyelve.
Nem lehet egyszerre fagyizni és rollerezni, ezért kölcsönkapjuk a rollereket. Kipróbálom az egyiket, most én cikázom a korzózó tömegben. A fiúk jobban csinálták, én még a szökőkútba se merek behajtani.
Elfogy a fagyi, a rollerek visszakerülnek tulajdonosaikhoz.
Mindjárt vége a délutánnak, mindjárt lemegy a nap, mindjárt fel kell rollerezni a hegyre. Felfele lassabban lehet csak menni. Anna Szendrei Júliáról mesél, arról, hogy hogy szeretett bele abba a kicsi dühös Petőfibe.

Dragomán György

2012 márciusában egy hétig írtam netnaplót a litera.hu-nak