Meglepően gyakran fordul elő, hogy azok akikkel beszélgetek, bevallják nekem, regényt szeretnének írni, és megkérdezik, hogy kezdjenek bele. Nagyjából mindenkinek ezt szoktam mondani:

A kész kézirat. Ide eljutni bizony évekbe is belelhet.
A kész kézirat. Ide eljutni bizony évekbe is beletelhet.
1. Nem biztos, hogy regényírással kell kezdeni. A novellába könnyebb belebukni, gyorsabban kiderül, hogy nem megy. Ez jó is meg rossz is. Rossz mert előbb fáj, jó, mert nem teltek el évek hiába.
2. Szerezz egy kényelmes széket.
3. Azt, hogy mit akarsz írni nem feltétlenül kell tudnod rögtön az elején, de azt igen, hogy honnan akarsz elindulni. De ha ötleted sincs, az baj, akkor inkább bele se kezdj.
4. Szánj rá három hónapot.
5. Minden nap lehetőleg ugyanakkor, (ideális esetben reggel, ébredés után) ülj le a kényelmes székbe, és tölts ott a regényeddel két órát. Ez alatt ne csinálj semmi mást, hanem csak próbálj írni. (Ne e-mailez, ne nettezz, ne olvass, ne rajzolgass, ne telefonálj, ne egyél. )
6. Ha megy, örülj.
7. Ha nem megy, ne bánd, ülj oda másnap is.
8. A mondatokon dolgozhatsz, a korábban elkészült szöveget ne írd át, főleg az elejével ne szöszmötölj. A végén is ráér kitalálni az első mondatot.
9. Ne tölts túl sok időt azzal amit addig írtál, próbálj menni tovább, ha nem megy, inkább egy helyben toporogj, minthogy folyton visszamenj a korábbi szakaszokhoz.
10. Ne keverd össze a naplóírást a regényírással.
11. Egy héten igyekezz legfeljebb csak egy napot kihagyni.
12. Ha megzavarnak munka közben, tűrjed, senkit se terrorizálj az írással. Magadat se.
13. A három hónap alatt ne mutogasd a szöveget senkinek, ne mesélj róla, ne olvass fel belőle, ne kérj senkitől tanácsot.
14. Ha letelt a három hónap, tarts három nap pihenőt, aztán vonul el egy fél napra egy nyugodt helyre a szövegeddel, nézd meg, hogy mit írtál, olvasd végig az elejétől, és próbálj a lehető légkíméletlenebül de nem fölöslegesen kegyetlenül válaszolni a következő kérdésekre.
– mennyivel tudsz többet a könyvről annál, mint amikor belekezdtél?
– elégedett vagy-e ezzel a tudásbeli változással
– működik-e a szöveg, tart-e valahova
– bírtad-e idegekkel, bírnád-e még évekig, ha kell