Vegyetek egy csomó céklát. Mondjuk tíz szép közepes fejet. Hámozzátok meg. Mosolyogjatok azon, milyen szép piros leve van, és milyen jól megfesti a tenyereteket. Vágjátok félbe, aztán dobjátok mély salátástálba a céklafélgömböket. Öntestek rá egy kevés nagyon jó olivaolajat, Rázogassátok a tálat, hogy a céklát finom olajfilm fedje be. Rendezzétek a céklát egy tepsire, vágott felével lefelé. Szórjátok meg durva szemű tengeri sóval. (Én füstölt tengeri-sóval szoktam, walesi, az a neve Halen Mon.) Dobjatok a céklák közé pucolatlan fokhagymagerezdeket. Süssétek 180 fokon egy órát, egy óra húsz percet. Kóstoljátok meg. Ha minden jól ment, a cékla megpuhult, kicsit megpirult, megédesedett, ízei elmélyültek, megfinomodtak. Ha akarjátok egyétek meg úgy, ahogy van. (Lehet húsok körete, vagy főzelékekhez húspótlék, feltét – szerintem nagyon illik lencséhez, csicseriborsóhoz.) Vagy szeleteljétek fel, azon langyosan öntsétek le a lehető legjobb fajta balzsamecettel, szórjatok rá diót, (aki igazán ravasz, a diót a sütés utolsó negyedórájára a cékla közé dobja) préseljetek rá néhány gerezdnyit a sült fokhagymából. (Bátrabbak durvára vágott pisztáciát, negyedelt narancsgerezdeket és akár fetát is tehetnek hozzá.) Egyétek meg.
#főzés #cékla

A sült cékla fóliába tekerve napokig eláll, és remek alapanyag, kerülhet curryba vagy levesbe – nagyon gyors és könnyed borscst is lehet főzni belőle, de az már egy másik történet.
(A kép nem az enyém, nincs is rajta félbevágva a cékla.)
Ugyanezt egyébként sörretekkel is meg lehet és meg is érdemes csinálni. Sőt, nagyon illenek egymáshoz a céklával.