A békási viztározó 1966-ból Orth István felvétele, forrás: azopan.ro
Brenner már a kanyaron túlról meghallotta Csekics doktor hangját, a doktor nem is káromkodott, csak azt kiabálta kétségbeesetten, hogy vegyék tudomásul, kitörölhetik a seggüket a forgatási engedélyükkel, orvosi jóváhagyás nélkül itt nem lehet merülni, és az egyszer biztos, hogy ő nem fog itt engedélyezni semmit. Brenner a doktor ijedt, kivörösödött arcát is jól el tudta hozzá képzelni, meg azt is, hogy a hadonászástól félrecsúszott a sapka fején, és kilátszott alóla meggyérült, vízszürke haja. Gyorsabban kezdte tekerni a bicikli pedálját, tudta, a kanyar után már lejt az út, onnan már könnyebb dolga lesz.
Ahogy felért, rögtön meg is látta a furgont, ott állt a vízbe vesző útnál, az utolsó előzni tilos tábla mellett, az út szélén sorba rakott oxigénpalackok gömbölyű végei csillogtak a fakó napsütésben, hárman álltak Csekics doktor körül, ketten már búvárruhában voltak, a harmadikon még csak a neoprén nadrág volt rajta, ő lehetett a rendező, a zöld lódenkabát amit a meztelen vállára terített majdnem a földig ért, kiabálás közben dühödten rázta a fejét, úgy magyarázta Csekics doktornak, hogy értse meg, összesen egy napjuk van, annyira kapták kölcsön a reflektorokat meg a víz alatti kamerát, el se tudja képzelni, milyen kínszenvedés volt összeszedni a felszerelést, erre a dokumentumfilmre az egész világ kíváncsi, leadják majd a svájciak, a japánok, de még a bibiszitől is jelezték, hogy érdekli őket az elárasztott város, a filmtervet is nagyszerűen kitalálták, szépen leúsznak a völgybe az utat követve, közben végig filmeznek, negyven perc az egész, nincs mit aggódni, megakadályozni meg úgyse tudja. .
Brenner azt nem hallotta, hogy Csekics doktor erre mit mondott, de amikor odaért, a rendező épp hátralökte a doktort, és azt mondta, hogy nem érdekli, különben is, ha tíz perccel később jön, ők már rég a vízben vannak, hagyja őket békén. Csekics doktor nem esett el, nem szólt semmit, csak legyintett, Brennerre nézett, Brenner leszállt a bicikliről, – Lemehetnek, de nem fognak visszajönni – mondta.
A rendező már levette a cipőjét, felhúzta az uszonyt, – Ne idegesítsen maga is ezekkel a hülye kísértettörténetekkel – mondta, kibújt az kabátból, felvette a neoprén felsőt.
Brenner vállat vont – A maguk baja. Nem mondhatják, hogy nem szóltunk előre.
A rendező megrázta a fejét, köpött egyet – Jól van, szóltak – mondta, összehajtotta a kabátot.
Brenner lefektette a földre a biciklit, a nagy, vízhatlan reflektorokat nézte, – Nagyon szép lódenkabátja van – mondta. – Nekem adhatná.
A rendező elvigyorodott: – Egy frászt! – begyömöszölte a kabátot is a zsákba a többi ruha mellé, aztán bedobta a furgon rakterébe, behúzta a tolóajtót, bezárta. A másik két ember már felvette a palackokat és az arcmaszkokat, a reflektorokat is felemelték, ott álltak a víz szélén. A rendező kinyitotta a nyakában lógó vízhatlan tokot, belerakta a furgon kulcsait, aztán felvette ő is az arcmaszkot.
Csekics doktor elővett egy cigarettát – Isten velük – mondta, rágyújtott.
A rendező nem nézett hátra, csak kinyújtott középsőujjal intett egyet Csekics doktor felé, aztán a vállára emelte a kamerát és ügyetlen lépésekkel elkezdett befele gyalogolni a vízbe. A másik kettő bekapcsolta a reflektorokat, indultak ők is. Gyorsan eltűntek a vízben, egy ideig még látszott a reflektorok fénye, aztán már csak buborékok törték meg a vízfelszínt.
Csekics doktor cigarettázott, úgy nézte a vizet, Brenner a bicikli első kerekét egyenesítgette a két combja között, volt benne egy kicsi nyolcas. Csekics doktor egyszercsak eldobta a cigarettát. – Nézd meg te is, látsz-e valamit – kérte.
Brenner elfordult, a vízre nézett, az szürke volt, tükörsima – Nincs több buborék.
Csekics doktor bólintott – Na, ezek is ottmaradtak – mondta, lehajolt felkapott az út mellől egy követ, bezúzta a furgon vezető oldali ablakát, a riasztó vijjogni kezdett, Csekics doktor nem törődött vele, a könyökével széttakarította kicsit a kristályosra tört, kifehéredett biztonsági üveget, benyúlt az ablakon, megkapaszkodott a peremében, fellépet a krómozott küszöbre, behajolt az ablakon, motozott valamit, ahogy lelépett, az üvegtörmelék éleset nyikordult a bakancsa alatt – Üresbe tettem – mondta, rávágott a furgon oldalára. – Ne vegyük ki neked azt a kabátot?
Brenner megrázta a fejét: – Tartsák csak meg maguknak – mondta, odament a furgon mögé, megvárta Csekics doktort, aztán mind a ketten egyszerre nekivetették a vállukat, a kocsi azonnal gurulni kezdett, ahogy lassan eltűnt a víz alatt, egy darabig még hallatszott a riasztó vijjogása, aztán csend lett.

A Gát ciklus harmadik darabja. Eredetileg a Népszabadságban jelent meg.

A képet az azopan.ro ról választottam hozzá, mert úgy éreztem illik a szöveghez, ez Békási víztározó 1966-ból.