Bevisszük a papondeklidobozt a kiscukrászdába Friccel, letesszük a süteményespult elé a földre, az üvegen át a süteményeket nézzük, van minden, puncs, dobos, isler, indiáner. Várunk. Megvárjuk, amíg mindenki kimegy, csak mi maradunk ott ketten. Fric akkor odamegy az elárusítónőhöz, és azt mondja, hogy vissza akarja kapni a pénzét, mert a házicsokiban, amit tegnap vett, talált egy rozsdás szeget. Mutatja is a szeget, szép nagy, a buszmegállóban találtuk.
Az elárusítónő elveszi a szeget, aztán mindjárt vissza is adja. A fejét rázza, azt mondja nem hiszi, azt mondja, pénzt nem adhatja vissza. Veszekednek, az elárusítónő Fricre figyel, nem nézi, hogy én mit csinálok. Leguggolok, mintha a cipőmet kötném, kinyitom a dobozt, előveszem mind a négy füstbombát, bedugom mindegyiket a süteményespult alá. Fric azt mondja, majdnem kitörött a foga, jár neki a kárpótlás. Az elárusítónő azt mondja, nem jár neki csak egy pofon, mert hazug és szemtelen.
Előveszem nagyapám régi benzines öngyújtóját a zsebemből, meggyújtom a füstbombákat. Felállok, kimegyek. A papondeklidobozt a földön hagyom. Fric azt mondja, tényleg majdnem kitörött a foga, de ha az elárusítónő nem hiszi, úgy is jó. Elveszi a pultról a szeget, jön ő is utánam.
Kint elővesszük a bokor alól a zacskót a gázmaszkokkal. A maszkokat Fric az apjától szerezte, a vegyvédelmi parancsnokságról. Felvesszük a gázmaszkokat. A bokor mögé bújunk. Várunk.
Kivágódik a kiscukrászda ajtaja, kiszalad az elárusítónő, az ajtón ömlik kifele a füst. Beszaladunk Friccel. Akkora füst van, hogy alig látunk, de azért megtalálom a dobozt. Bemegyünk a pult mögé, én tartom, Fric tálcástól önti bele a süteményt. A füst egyre sűrűbb, a gázmaszkok túl nagyok, a füst kezd beférkőzni alájuk. Kiszaladunk, ketten visszük a dobozt.
A buszmegállóhoz megyünk, leülünk a padra. Fric egy dobost vesz ki, én egy indiánert. A tejszínhab nagyon keserű, füstízű, szürke. Próbálok enni.

Persze ezt mindig csak terveztük, és sose csináltuk meg. Ez a harmadik írás a Rosszaságok ciklusban. Egy-szuszra olvasható kis szövegek ezek, pillanatképek egy vad gyerekkorból. A Népszabadság karácsonyi számában közöltem őket, pár évvel ezelőtt.