A Máglyánál mi volt a kiinduló kép?
A nagymamám kertje, ahol sok időt töltöttem gyerekkoromban. Egyre többször jelent meg nekem a kert és egy lány, aki ezt a kertet nézi. Elkezdtem az ő szemén keresztül látni a hangyákat meg a páfrányokat, azt, hogy milyen felmászni a diófára. Innentől kezdve gyorsan kibomlott a lány és a nagymama világa, amint jeleket írnak a lisztbe. Nem egy kép van egyébként, hanem sok. Megláttam körülöttük a várost, a forradalom utáni zűrzavaros és nagyon kalandos eseményeket. Rengeteg képzeletbeli képet hordok magammal, és nem tudom, hogy miből mi lesz.

Le is írod ezeket?
Nem, nincs jegyzetfüzetem. A havon elsuhanó róka, az, amikor csillagszórókat dobálnak le egy félkész toronyház tetejéről, amikor a titkosrendőrség kapuját áttöri a páncélozott salakszállító teherautó (számomra fontos képek a Máglyából) – csak történet nélküli, elképzelt képek voltak, egészen addig, amíg el nem kezdem írni a könyvet. Pedig mindegyiket világosan láttam évekig. Írás közben azután ezek a képek a helyükre kerülnek. Olyan, mintha egy 3D-s kirakót raknék ki a fejemben éveken keresztül.

Miért lett lány a főhős?
Evidens volt, hogy lány. A fehér király főszereplőjének hadaró, gyors hangja az enyém is lehetett volna tizenkét éves koromban. De itt egyszerűen éreztem, hogy egy kamaszodó lány beszél. Abból, ahogy látott, gondolkozott meg viselkedett, azonnal látszott. De hiába lány, kimondom: Emma én vagyok.

A regény egyik kulcsmondata, hogy milyen mérhetetlen nagy hazugság az, hogy ami elmúlt, elmúlt. Erre szinte „felel” néhány oldallal később a nagymama: „..csak az van, amire emlékszünk, amit elfelejtünk, az nincs többet.”
Igen, az emlékezés és a valóság viszonya központi kérdés az egész könyvben. Hosszú történetek kerülnek elő a múltból, amelyekre nagyon intenzíven kell emlékezni, és meg kell próbálni megérteni őket. Hiszen véget ért egy diktatúra, utólag kell megfejteni, hogy mi történt velünk. Ez a folyamat nagyon fájdalmas és izgalmas egyszerre: kideríteni, hogy miért az történt, ami, és mi magunk mit csináltunk benne.

A teljes interjú a vs.hu-n