Megjelent és a netre is felkerült a kolozsvári Korunk ír különszáma. Remek és izglamas lapszám, nekem is van benne egy rövid fordításom, Sebastian Barry nagyon jó első világháborús regényéből, a Long-long Way- ből. Itt a részlet egy részlete, de a Korunk honlapján ott az egész. Gyönyörű és hátborzongató lövészárok jelenet.

“Halál szövetségeseinek irdatlan árnyékát. Nem volt itt se betlehemi csillag, se bölcsek, se királyok, csak szegény angol és ír katonák, csupa egyszerű külvárosi szegény ember. Hősies tettekre buzdították őket, és bár nem a régi görög regék hősei voltak, szívükben mégiscsak visszhangot vert mindez. Senki a háborút úgy végig nem harcolhatta, hogy ne nyerjen valami fogalmat a kötelességről, hogy ne sejtse meg legalábbis azoknak a tetteknek a lehetőségét, amelyek felérnek a gyerekkor meséivel. Itt nem voltak sem apák, sem anyák, se szép kislányruhák, se körjátékok, se az ismerős templomok oszlopai, se az egymásra rakott ősrégi kövek, se a Szent Patrick-székesegyház, se a Christ Church. Csak egy remek minőségű agyagos szántóföld, azon kuporogtak, egyformán jelentéktelenül. Nem a bátorság helyszíne volt ez, de Willie számára a félelemtől és a borzalomtól úgy tűnt, hogy mégis van benne valamiféle igazság. A valóság volt ez maga, még nem fabrikáltak viccet belőle, még nem szerkesztettek köré anekdotát, hogy kezelhetőbbé tegyék, még nem írtak belőle újságcikket, még nem formálta történelemmé valami eszes ember. Keletkezésének sivár pillanatában maga volt ez a tiszta igazság, ez az aprócska kis esemény, amely hullát csinálhat belőle és az álmaiból.”