Dragomán György: Víz
A férfi bizonytalanul lépked, úgy nyit be a kávézóba, mint aki láthatóan nem egészen tudja, hogy hol van. Az ég felhős, de ő mégis hunyorog a reggeli fényben. Áll, két…
Dragomán György: Kés
A Trabantból nem tűnt ilyen keménynek a föld. Próbálja belenyomni a kis tábori ásót, alig megy bele, nekifeszül, ide-oda mozgatja a lapját, lefele nyomja, végre kifordul a rög, a föld…
Dragomán György: Egy mesterség
Néha az kell, hogy megtalálják, hogy mindenki lássa és megértse, hogy mi az üzenet. Máskor meg épp az a lényeg, hogy nyoma se maradjon, úgy eltűnjön, mintha nem is létezett…
Dragomán György: Jégkrém
A padon ül, kicsit kényelmetlen, annyira tele vannak a zsebei, a tartalmuk nyomja a combját és a fenekét. A hidat nézi, vagyis inkább a szürkén áramló vizet a híd alatt.…
Dragomán György: Az első
A furgonban sötét van, de úgyse látná, a szemére húzta a fekete sapkát. Alatta lehunyja a szemét, a sapka anyaga a bőrére szorul. Az a jó, a legjobb, ha nem…