Dragomán György: Víz
A férfi bizonytalanul lépked, úgy nyit be a kávézóba, mint aki láthatóan nem egészen tudja, hogy hol van. Az ég felhős, de ő mégis hunyorog a reggeli fényben....
Dragomán György: Kés
A lyuk már a könyökén felül ér, leteszi az ásót, beszívja a nedves földszagot. Keserű. Felemeli a lyuk mellől a nejlonzacskót, kiveszi belőle a papírtörlőbe csavart kést...
Dragomán György: Egy mesterség
Néha az kell, hogy megtalálják, hogy mindenki lássa és megértse, hogy mi az üzenet. Máskor meg épp az a lényeg, hogy nyoma se maradjon, úgy eltűnjön, mintha nem is...
Dragomán György: Jégkrém
A hidat nézi, vagyis inkább a szürkén áramló vizet a híd alatt. Jégkrémet eszik. Van, amire fel lehet készülni, és van, amire nem, gondolja....
Dragomán György: Az első
A többiek azt mesélték, az első a legnehezebb, de ha nem gondolkozol, az se nehéz, előtte kell gondolkozni, tudni, hogy akarod, tudni, hogy akarnod kell, tudni, hogy mit vállalsz...