Dragomán György: Egy mesterség
Néha az kell, hogy megtalálják, hogy mindenki lássa és megértse, hogy mi az üzenet. Máskor meg épp az a lényeg, hogy nyoma se maradjon, úgy eltűnjön, mintha nem is létezett volna soha. Van, amikor úgy kell intézni, mintha magától történt volna, van, amikor úgy, hogy balesetnek látsszon, vagy úgy, hogy az is legyen.
Olyan is van, hogy egy darabig tartani kell, olyankor arra kell vigyázni, hogy ne próbálkozhasson semmivel, és ne tehessen nagyobb kárt magában. Fontos, hogy ne gyűjthessen információt, arra az esetre, ha mégis el kéne engedni utána. Ez mondjuk nem annyira jellemző. Néha ki kell szedni belőle, hogy mit tud, máskor úgy kell tenni, hogy ha majd megtalálják, azt hihessék, hogy ki akartuk szedni belőle azt, amit tudott.
Tudom, elsőre bonyolultan hangzik, de nem az. Mindenre megvannak a megfelelő módszerek, mindenhez megvannak a szabályok, amiket be kell tartani. Ha az ember tartja magát ezekhez, nagy baj nem lehet. Vannak, akik szeretnek nagy feneket keríteni ennek az egésznek, a legtöbbször azért, hogy saját maguk előtt fényezzék magukat, de az igazság az, hogy végső soron ez is csak egy mesterség.
Egyperces. Vagy inkább félperces. Az ÉS-ben jelent meg.