Finn lazacleves (lohikeitto)
Ez a leves minden finn vendéglőben ott az étlapon, úgy tűnt nekem, hogy finn nemzeti alapétel. Gyors, finom, pofonegyszerű, nagyon más, mint a mi halleveseink. Ami az előnye, az a hátránya, kockára vágott lazac kell bele. Viszont elég kiadós, pláne, ha finn módra vajas rozskenyeret is harapunk hozzá.
Egy fej hagyma, fél kiló krumpli, negyed kiló lazacfilé, két deci tejszín, egy jó marék friss kapor, só, bors, vaj, esetleg citrom.
Az apróra vágott hagymát vajon megfuttatjuk, sózzuk, borsozzuk, betesszük a kockára vágott krumplit, felöntjük kicsit több vízzel annál, mint amennyi ellepi, negyedórát főzzük, amíg a krumpli már puha, de még nem széteső. Beleöntjük a tejszínt, éppen csak hagyjuk megrottyanni, aztán beletesszük a kockára vágott lazacfilét, és az apróra vágott kaprot, én ilyenkor már nem főzöm, csak öt percig hagyom a forró lében, a lazac ennyi idő alatt is megfő, omlós lesz és finom, ha sokat forralnánk, akkor gumiszerűen kemény lenne, és pont a lényege veszne el.
Használtam már gyorsfagyasztott lazacot is hozzá, azzal is elég jól működött, de persze a frissel az igazi.
Hagyma helyett pórét is használhatunk, úgy is finom, és a végén lehet pár csepp citromot is facsarni bele, bár ezt én inkább már csak a tányérban szoktam.
A múltkor az jutott eszembe, hogy meg lehetne próbálni lazac helyett harcsafilével is (vagy mondjuk fogassal?), hiszen a harcsa elég szépen összeillik a tejszínnel és a kaporral, ki fogom próbálni.
Helsinkiben feltaláltam ennek a levesnek egy másik variációját is, tejszín helyett misó-pasztát kevertem hozzá, (egy jó evőkanálnyit kell összekeverni a főzőlével, ha lehet külön bögrében, és úgy visszaönteni – a misot nem szabad felforralni mert azt mondják, megkeseredik) és kapor helyett rengeteg bébispenótot tettem bele, ez tulajdonképpen egy egészen másfajta, kicsit japános leves lett, de szintén nagyon gyors és nagyon finom. Lehet, hogy ezt is ki kéne próbálni harcsával vagy fogassal. Na, majd meglátjuk.