sabbathMind a hárman túl hatvanhetediken, a basszer is, a gitáros is, az énekes is. Pontosan hány évesek, nem tudod, mindegy. Azt mondják vissza fognak vonulni, ez a vége, csordultig tele van a stadion. Az énekes hamisan énekel, de senkit se érdekel, őt se, tízezren veszik körbe, nénik és bácsik, a gyerekeik és a unokáik, még egyszer látni és hallani akarják, még utoljára, vagy éppen először de utoljára, mindegy. Zúg a zene, ezerkilencszázhetven van megint, te még akkor nem is éltél, nem számít, ott vagy. Mind ott vagytok. Akarjátok, hogy megálljon az idő, kérdezi az énekes, akarjuk, akarjuk kiáltjátok, ha igazán akarnátok, akkor hangosabban üvöltenétek, üvölti az énekes, ha igazán akarnám akkor én is hangosabban üvöltenék, üvölti, akarjátok, igazán akarjátok, akarjuk, igen akarjuk, üvöltsetek, álljon meg az idő, álljon meg, maradjon minden úgy, mint ahogy akkor volt. Üvöltsetek, halljátok, üvöltsetek. Hangosabban, még annál is hangosabban. Üvöltsetek, nem hallom, hogy üvöltötök, nem hallom, mert már süket vagyok, saját magam se hallom néha, halljátok, ti halljátok, üvöltsetek, tudni akarom hogy élek, halljátok, üvöltsetek, tudni akarom, hogy éltek. Úgy üvöltsetek, mintha el tudnátok hinni, hogy nem lesz vége soha. Hangosabban, még annál is hangosabban. Nem hallom! Nem halljátok? Üvöltsetek, halljátok, üvöltsetek. Úgy, mint akkor, mintha az akkor lenne a most. Hangosabban! Még-még-még! Hangosabban, halljátok, hangosabban. Úgy, mintha nem lenne mindegy. Halljátok? Nem hallom. Nem halljátok? Mindegy.
‪#‎ígyvolt‬ ‪#‎nemígyvolt‬ ‪#‎blacksabbath‬ ‪#‎koncert‬ ‪#‎ujjgyak‬