Dragomán György: Mi az, hogy hűség?
Ötödször mondod már, hogy muszáj elmesélni, nem bírod ki, egyszerűen muszáj. Én meg azt mondom, inkább hagyjuk, ne mondd el. Nekem se, neki se, senki másnak se. Tartsd meg a sztorit magadnak, maradjon a titkod. Dumáljunk inkább a fociról, vagy meséld el megint azt a esetet a folyékony nitrogénnel meg az akváriummal.
Hagyjalak már a folyékony nitrogénnel, az ötlet azért jó volt, és azóta vettettek új halakat. Most nem erről van szó, most egy csajról van szó, értsem meg, muszáj elmondani, anélkül nem ér az egész semmit, egyszerűen muszáj, ha nem hallgatlak meg, akkor ásol egy gödröt, és abba mondod bele, figyelj, azt inkább ne, abból komoly baj lehet, akkor inkább mondjad, hallgatlak.
Vagy ne, mégse, várjál. Mert mi az, hogy egy csajról van szó, nálad nem lehet már csak úgy csajokról szó, te nős ember vagy, nem? Amióta a múltkor beszéltünk, te szépen fogtad magad és megnősültél. Ott voltam az esküvődön, nem volt rossz, mondjuk kicsit megszívatott téged a vőfély, de végül is amikor megrendelted hangulatot csinálni, akkor nem tudtad előre, hogy poénból egy vécéülőkét akaszt majd a nyakadba, na mindegy, ezt hagyjuk, végül is nem állt rosszul, szóval, nős ember vagy, úgyhogy te csak ne akarj nekem csajokról mesélgetni.
De hogy épp ez a lényeg, szóval egyedül voltál abban a városban azon a konferencián, és egy csaj az akreditációnál előtted állt a sorban és beleszagoltál a hajába, lenéztél, és megláttad a nyakát, a bőre finom volt, picit csillogó, nagyon szép, az villant beléd, hogy megérintenéd, végigsimítanád, a nyakát, a hátát, a derekát, a fenekét. Aztán dumáltatok is, és kiderült, hogy egy szállodában laktok, sőt, ott lakott az emeleteden, sőt, mindjárt a szomszéd szobában, és tett célzásokat, meg utalásokat, sőt, éjjel felhívott mobilon, hogy rosszat álmodott, meg átkopogott a falon, igen, a lényeg, hogy csak a kisujjad kellett volna kinyújtanod és meglett volna, de te nem nyújtottad, nem nyújtottad, és most hülyén érzed magad.
És? Meséld tovább! Mi az, hogy nincs tovább? Szóval ennyi az egész sztori, hogy kihagytad a ziccert és most hülyén érzed magad? Nem érzed hülyén magad, viszont tudod, hogy hülyén kéne érezd magad, és ettől érzed hülyén magad. Jézusom, mi vagy te, vudielen? Szóval mi is a bajod? Hogy hűséges voltál? És? Megbántad? Nem, nem bántad meg. Ha holnap újra döntened kéne, máshogy döntenél? Nem, nem döntenél máshogy. Akkor? Miről beszéljünk? Nincs itt miről beszélni.
Mert szerintem a hűségről nem nagyon van mit beszélni. A hűség az nem kérdés, a hűség, az alap. Elvileg tök egyszerű az egész, annyit jelent, hogy csak őt, csak vele, csak érte, csak neki. Hogy mért? Egyrészt nyilván azért, mert szerelmes vagy, másrészt azért, mert megfogadtad. A második ok persze az elsőből következik. Megfogadtad, megtartod. Nem neki fogadtad meg, magadnak fogadtad meg. Mert neked senki más nem parancsol, hogy is parancsolhatna, egyedül te parancsolhatsz saját magadnak. Mert szabad ember vagy. Azt csinálsz, amit akarsz.
Igen, ez így van, de az a bajod, hogy egyáltalán megfordult a fejedben a lehetőség. Hogy gondoltál rá. Figyelj, ennyire azért nem kell fanatikusnak lenni. A lényeg, hogy tudd, hol a határ, és azt ne lépd át. És a határ mindenkinek máshol van, de mindenki nagyon pontosan tudja, hogy hol. Ha rosszul húzod meg, túl szűkre szabod magadnak a teret, akkor folyamatosan bűntudatod lesz, meg lelkiismeret-furdalásod. És úgy fogod érezni, hogy áldozatot hoztál, és abból hosszú távon baj lesz. Ha meg túl tág teret adsz magadnak, akkor a végén úgy jársz, mint Clinton elnök, csak te épp magadnak fogod magyarázgatni, hogy a szivar az nem ér, és különben sem oda dugtad, és amúgy is minden a létige definícióján múlik.
Hogy annyira azért nem lennél gyökér? Jól van, remélem is. De azért ne legyen lelkiismeret-furdalásod, ha fejben eljátszottál kicsit a lehetőséggel. Nem gondolom, hogy tudom a megoldást, de szerintem az a lényeg, hogy valahogy úgy kell csinálni, hogy ne bánj meg semmit, mert ha van mit megbánni, akkor vagy megtörtént, aminek nem kellett volna, vagy nem történt meg, aminek meg kellett volna. Ha van mit megbánni, akkor vagy hűtlen lettél, vagy boldogtalan vagy, és szerintem egyikből következik a másik. A fő, hogy mindig tudd, hogy mi a helyzet és ki kivel van, meg azt is, hogy te kivel vagy, meg kivel nem. Viszont másoknak ehhez nulla köze, azért is mondtam az elején, hogy inkább ne mondd el. Nekem se, neki se. Ne mondd el senkinek.
Hogy neki mért ne? Azért, mert a hűség a látszat ellenére nem páros mérkőzés. Az magányos sport, olyan mint a hosszútávfutás, nem adok-kapok. Nem hozzá vagy hűséges, hanem magadhoz, nem neki fogadtad meg, hanem magadnak. Te tudod egyedül, mit bírsz és mennyit bírsz, és ehhez tényleg nincs köze senki másnak. Nem, még neki se. Itt nincsenek se rekordok, se helyezések, egyedül te tudod az eredményt is. Ez nem skalpvadászat, és nem is negatív skalpvadászat. Ha elmondod neki, akkor igazából zsarolni próbálod a hűségeddel, márpedig ha a dolog működik, akkor erre semmi szükség. Ha meg nem működik, akkor meg már úgy is mindegy, ha mártírkodsz, azzal úgysem érsz már semmit.
Jó van, hagyjuk a francba, nem azt kérted, hogy kioktassalak, úgyhogy vegyem úgy, hogy inkább nem mondtál semmit. Hát figyelj, erről van szó, nem mondtam én se semmit. Nem is beszéltünk erről egyáltalán. A halakról beszélgettünk, azt mesélted el, hogyan akartad folyékony nitrogénnel elérni, hogy azt higgyék, tél van, és befúrják magukat az akvárium alján a homokba, hogy meregetés nélkül ki lehessen cserélni a vizet.
Az ELLE Man magazin felkérésére irtam ezt pár évvel ezelőtt. Ott A létige definíciója címmel jelent meg.
Irtam nekik a házasságról, a hűségről, a bátorságról, a férfi-női logika különbségéről, és a veszekdésről, és a válásról is.