Itt egy karácsonyi kocka a Palota mozaikból. Forrás: Beszélő, 2007. december, 12. Évfolyam, 12. Szám

A Tábornok Elvtárs képe egészen ovális alakúra volt vágva, és arany fenyőágakkal volt bekeretezve, ahogy a két katonabácsi elvitte mellettünk, még az arany fenyőtobozokat is láttam, meg is löktem Szándut, aki mellettem állt a kettes sorban a kupolaterem előtt a folyosón, ahol vártunk, hogy nézzen oda, és suttogva meg is kérdeztem tőle, hogy szerinte hogy aranyozták be a fenyőágakat és a tobozokat, ő meg azt súgta vissza, hogy biztos nem igazi tobozok, hanem csak a szobrászok csinálták az egészet a Tábornok Elvtársnak, karácsonyi ajándékba. Halkan súgta, de Doktor Pisztrujátú mégis meghallotta, és elkezdett kiabálni, hogy jegyezzük meg, hogy ez nem karácsony, hanem télifaünnep, de hiába kiabált, mert én tudtam, hogy hazudik, mert tudtam, hogy az ajándékokat az angyal hozza, és nem a Tábornok Elvtárs adja, és oda is súgtam Szándunak, hogy én egyszer láttam az angyalt, és Szándu visszasúgta, hogy nem hiszi, és én erre azt súgtam, hogy ne higgye, de én akkor is láttam, a szárnya csücskét, még otthon Mámácinál és Tátácinál, még akkor, amikor nem voltam itt a Tábornok Elvtárs palotájába, Read the rest of this entry »

Ez is a márciusi Mozgóban jelent meg.

Azelőtt nem nagyon csináltam fekvőtámaszokat, nekünk kicsi elsősöknek az iskolában nem kellett, és először nem is tudtam, hogy mit jelentett, amikor Doktor Piszrtujátú megállt előttünk a folyosón, és elkiáltotta magát, hogy az egész banda hasra, de azért lefeküdtem én is a többiekkel a betonra, és láttam, hogy Read the rest of this entry »

Itt van még egy darab. A márciusi Mozgó Világból

Azelőtt olyan mérleget soha nem láttam mint amilyent Doktor Pisztrujátú irodájába, amikor bevitt magával a különleges vizsgálatra, olyan volt mint egy kicsi ember formájú ketrec, de nem vasból volt, hanem valamilyen fehér műanyagból, sok-fok vékony fehér műanyag szálból, egy olyan vastag piros fekete drótra volt felkötve, Read the rest of this entry »

Még egy darab. A Beszélő 2007. februári számában volt.

Amikor kimentem a mosdóból a folyosóra, hogy visszamenjek a hálótermünkbe, a hármas terembe, egyszer csak megéreztem mámáci zöldalmaszappanának a szagát, a mi városunkban egyedül csak mámácinak volt olyan szaga, mert senki másnak nem volt olyan különleges szappana, csak neki, még azelőtt kapta külföldről csomagból, hogy én megszülettem volna, és nagyon vigyázott rá, csak nagyon ritkán használta, és utána mindig visszatette a komód legfelső fiókjába a bugyii és a harisnyái közé, Read the rest of this entry »

Itt egy újabb kocka. De az is lehet, hogy ez egy betondarab. A Népszabadságban jelenet meg, 2007. február 24.-én

Nem tudtam hogy hány óra lehet, amikor egyszer csak felébredtem, először nem is tudtam, hogy hol vagyok, aztán eszembe jutott, hogy a Tábornok Elvtárs palotájában, a hármas hálóteremben, az emeletes ágy tetején, de aztán azt gondoltam, hogy mégse lehetek a Tábornok Elvtárs palotájában, mert olyan nagy volt körülöttem a csend, és a Tábornok Elvtárs palotájában soha se volt csend, és nagyon nehéz is volt elaludni, Read the rest of this entry »

Még egy kocka. Eredetileg a Népszabadság 2006. december 23.-i számában jelent meg

Olyan közel volt a plafonhoz az ágyam, hogyha feltérdeltem akkor majdnem bevertem a fejem, és tiszta fehérre volt meszelve, és a mész tele volt kicsi apró repedésekkel, olyan volt egészen, mint egy nagy térkép, de ezt éjszaka nem lehetett látni, csak napközben amikor csendes pihenő volt és nyitott szemmel feküdtem, tiszta mozdulatlanul, úgy mintha aludnék, hogy a nagyok ne vigyenek el magukkal külön hazafias verseket tanulni, Read the rest of this entry »

Egy újabb mozaik darab. Eredetileg a Beszélőben jelent meg

Nem lett volna szabad a szilvával dobálózni, Tátáci mindig mondta, hogy az ételt meg kell becsülni, mert sok szegény gyereknek egyáltalán nincs mit ennie, de a szilva, amit ebéd után kaptunk, nem igazi szilva volt, hanem csak korkodus, olyan sárga fosos szilva, a tántiszoarák mindenkinek adtak egy kis tálkában vagy húsz szemet, és mielőtt Doktor Pisztrujátú kiment volna cigarettázni, azt mondta, hogy igaz, hogy a szilva egy kicsit savanyú, de azért együk csak meg szépen, mert színtiszta vitamin az egész. Read the rest of this entry »

Kockáról kockára épül a mozaik.

Lent voltunk a gyakorlótéren, és tiszta erős olimpikcukorka szag volt, mert az elején mindenki kapott egy csomó olimpikcukorkát Mosumircsától, és meg is kellett enni azonnal mindenkinek, hogy legyen elég ereje a gyakorláshoz, egyedül csak én nem kaptam, hiába mondtam Mosumircsának, hogy az a kedvencem, Mosumircsa azt mondta, hogy csak akkor kapok ha megtanulom szépen a páromtól mozdulatokat, és megtanulom hozzá szépen az indulót is amit a mozdulatok közbe énekelni kell, jól figyeljek, mert a végén levizsgáztat. Read the rest of this entry »

Ez a kocka is a Palota mozaik elejére illik

A fogkefe, amit Doktor Pisztrujátutól kaptam és amelyikre piros körömlakkal rá volt írva a számom, a kilencvenhatos, sokkal keményebb volt, mint az otthoni fogkefém, és a nagyobb is volt, nem olyan kicsi gyermek fogkefe amilyet tátáci szokott nekem mindig venni, és a fogkrém se olyan rózsaszín blendis volt, hanem rendes mentolos felnőtt fogkrém, amilyet azelőtt csak egyszer kóstoltam, amikor sehogy se lehetett blendiset szerezni, fehér tubusba volt, és nagy piros betűkkel az volt ráírva, hogy ELMEX, és eléggé csípte belül a szájamat, Read the rest of this entry »

Még egy darab a Palota ciklusból. Ez mindjárt az Uszturoj után következik.

Azelőtt olyan ruhát sosem láttam mint amilyet Mosumircsa a kezembe adott, tiszta fehér volt az egész, és a nadrág és a kabát valahogy egybe volt csinálva, csak elől volt rajta egy cipzár, Mosumircsa mondta, hogy ezt úgy hívják, overál, vagy kezeslábas, vegyem fel, először egy kicsit dörzsölni fogja a bőrömet, de meg fogom szokni mert a kozmonauták is megszokják, de én olyan nagyon fáztam, hogy először egyáltalán semmi rosszat nem éreztem, csak amikor mentünk a folyosón akkor kezdett el mindenfele viszketni a bőröm, Read the rest of this entry »

Még egy kocka a Palota ciklusból. Ez később van a történetben, mint az azok a kockák, amiket eddig közöltem. A kronológia kérdése különben is nagyon izgalmas kérdés, hiszen ez fogja meghatározni a könyv szerekezetét.

A vasajtó egész fekete volt, úgy csillogott rajta az olajfesték, mintha egy tükör lett volna, a retesze meg nagyon hideg volt a tenyerembe, pont felértem, nem is kellett csimpaszkodnom egyáltalán, azt hittem hogy nem fogom tudni elhúzni, de ahogy megfogtam, rögtön megmozdult, se meg nem csikordult, se meg nem nyikordult, tudtam, hogy csak meg kell rántsam, és az ajtó ki fog nyílni, de akkor megint eszembe jutott az, amire lefele a sötét csigalépcsőn végig gondoltam, Read the rest of this entry »

A Palota mozaik újabb kockája.

Mosumircsa úgy vitt a vállán mint egy zsákot, én hiába sírtam, meg kiabáltam, hogy nekem van lábam, tudok járni, úgyhogy tegyen le, mert nem egy zsák vagyok, Mosumircsa csak azt mondta, hogy nem úgy van az pujisor, egyet se félj, majd kapsz tiszta cipőt, aztán járhatsz, amíg a lábad bírja, de előbb meg kell hogy fürösszelek, mer az az előírás, és én attól még hangosabban kiabáltam, hogy nem akarok, nem szeretek fürdeni, Read the rest of this entry »

Itt egy újabb kocka a Palota mozaikból. A Mozgó Világban jelent meg

A helikopterben egész úton csak sírtam és sírtam, először még rendes, hangos sírással, még kiabáltam is, hogy nem akarok semmiféle szoborhoz modellt állni, nem akarom, hogy a Tábornok Elvtárs palotájába vigyenek, haza akarok menni, vissza Mámácihoz, vissza Tátácihoz, de a Tábornok Elvtárs biztos a helikopter zúgásától nem hallotta meg, mert rám se nézett, mintha ott se lennék egyáltalán, Read the rest of this entry »

Lassan alakul egy újabb terebélyesnek ígérkező novella-ciklus, az a hétéves kisfiú, aki a Dezinfekció-ban megszólalt, beszél tovább. A ciklus munkacíme az, hogy Mesék a palotából, itt egy újabb darab belőle, eredetileg a Kritiká-ban jelent meg. Meg is lehet hallgatni, a felolvasások menűpont alatt.

Doktor Pisztrujátú odajött hozzánk, és belépett a nagy fekete esernyő alá, amit a testőr bácsi tartott a fejünk fölé, és egész közelről mondta, hogy igen nagyon sajnálja, de a rossz időjárás viszonyok miatt sajnos késik egy kicsit a helikopter, most rádióztak, de ne aggódjunk, mert nemsokára megérkezik. Tátáci erre mondta, hogy rendben, Doktor elvtárs, Read the rest of this entry »

Egy rövid novellákból álló ciklus első darabja

Doktor Pisztrujátu azt ígérte, hogy ha mindent jól csinálok, akkor annyi fagylaltot ehetek utána, amennyit akarok, én meg már nagyon szerettem volna tudni, hogy a tábornok elvtárs hol tart a beszédével, Read the rest of this entry »