Szépen sorban
Négyéves vagyok. Nagymamával gazdaságot építünk. Nehéz munka, sokat kell dolgozni. A szürke vasalópokróc a világ, azt teríttettük a kerekasztalra, ilyenkor egész kicsi kalyiba lesz az asztalból, máskor be szoktam...
Dragomán György: Extra Brut
Azt hazudom Ildikónak: azért megyek, hogy behozzam a pezsgőt. Utánam szól, hogy még nem hűlhetett be, várjak, de úgy teszek, mint aki nem hallotta meg, végül is az utcáról...
Dragomán György: Madarak
Attila csak bólogat, nem is mer a lányra nézni, egészen mostanáig azon gondolkozott, hogy meg kéne fogni Eszter kezét, ott lógott az övé mellett, kétszer is majdnem összeért...
Dragomán György: Az üres szoba
Éva tarkóját látta meg először, fehéren világított a szigorúan feltűzött konty alatt, olyan volt az elegáns fekete-fehér kockás kosztümben, mintha a festő valamelyik vásznáról lépett volna le...
Dragomán György: A báránycomb
érezte, hogy most már mindjárt tényleg remegni fog a keze a visszafolyatott idegességtől, és minden erejére szüksége volt, hogy szép nyugodtan le tudja nyomni az angyalka szárnyait...
Dragomán György: Orvosság
Repülünk, Nagyapa kormányoz, én a homokzsákokat dobálom, a tenger fölött szállunk. Lenézünk, a víz alatt látjuk úszni a cápákat és a polipokat és a bálnákat és a delfineket, aztán...
Dragomán György: A régi frakk
Nagyapának nagyon fáj már a feje a Kék Duna keringőtől meg a Radecki marstól, csendet akar, én is csendet akarok. Nagyapa azt mondja, Nagymamának hiába szólunk, ő nem fogja...
„Visszaloptam magamnak Erdélyt!” – Nők Lapja interjú
A „Máglya” története például úgy kezdődött el bennem, hogy láttam magam gyerekként, amint állok a nagymamám kertjében, és nézem a vonuló hangyákat. Ide helyeztem bele a főhőst, és éreztem,...
Dragomán György: Fehérarc
Vaskuti negyedszerre is jóéjszakát kívánt, jóéjszakát és szép álmokat, Jancsi komolyan összeszorított szájjal bólintott, az egyik lábát feltette a következő lépcsőfokra, megfogta a korlátot, sóhajtva nekikészülődött a következő lépésnek,...
Dragomán György: Kalap
Az egyik percben még majdnem minden rendben volt, Vaskuti a felesége mellett állt a butikban, a tárcája a pénzzel a kezében, várta, hogy az eladó kisasszony visszategye a polcra...
Dragomán György: Árbockosár
A fia fent volt az öreg cseresznyefának egészen a legtetején, a főág utolsó elágazásából kinövő ágon egyensúlyozott, és egy még vékonyabb felfele törő oldalágba kapaszkodott mind a két kezével,...
Dragomán György: Majdnem minden, amit a halakról tudni érdemes
úgy mesél a halakról, amikkel majd találkozni fogunk, a világ legnagyobb nyurgapontyáról, amelyik a Duna fenekére süllyesztett sziget templomának a tornyában lakik, a százötvenéves öreg harcsáról, amelyik teliholdkor feljön...
Dragomán György: Az oroszlánkórus
Senki másnak nincs gramofonja az egész blokkban, az egész negyedben, de még az egész városban se, egyedül csak az én nagyapámnak, azt mondja, azért, mert a gramofonok kimentek a...
Dragomán György: Derbi
beszaladok a szobájába, segítek elrendezni a térdén a kockás pokrócot, először alágyűrjük a két kispárnát, aztán jól betömködjük a szélét a fotel ülőpárnája mellé a résbe, aztán Nagyapa azt...