Focaccia

Elég gyakran szoktam focacciat sütni.

A tésztáját alaptésztának használom, dupla adagban szoktam gyúrni, négy-részre osztom, megkenem egy csepp olajjal, és lezárt műanyagdobozokban tartom a hűtőben. Úgy egy hétig jó, bármikor lehet belőle pizzát, focacciát vagy kenyérrudat sütni. Frissen gyúrva is jó, de pár nap után sokkal finomabb. (Az utolsó darabból egy jó csipetet mindig beleteszek a következőbe, ettől gyorsabba észteresebb és finomabb lesz az íze.)

A képeken elég jól látszik, de azért röviden leírom.
2.8 deci víz, bele fél-egy deci olivaolaj, egy kiskanál cukor (ez csak akkor ha nem hütőszekrényben lassan kelesztjük, lásd később), egy kiskanál só, erre fél kiló liszt (ebből nálam 40 deka rozslisztet szokott lenni, de nem mindig) egy kiskanál élesztő. Összegyúrom, dagasztom, gömbbé formálom, bekenem olajjal, várok amíg meg kell (két óra, de ha ráérek, akkor rögötn dagasztás után hűtőbe teszem és ott kelesztem egy napig) kiolajozom a formát, belelapítom, tíz ujjal lyukakat nyomok bele (ez fontos, ezekbe folyik bele a finom olaj) bekenem olajjal, meghintem darabos sóval (a képen én havai fekete és piros sót használok, de bármilyen nem túl apró szemű só jó) és 200 fokon 20 percig sütöm.

Variációk:

Lehet tenni rá pirított hagymát, vagy sajtot, és lehet pizza alapnak is használni. Nagyon finom úgy is, ha fokhagymát és rozmaringot teszünk az olajra. Vagy lehet szórni rá lenmagot és köménymagot.
Csináltam még kimagozott cseresznyével, meggyel, (a végén nyomom bele a tésztéba jó sürűn) vagy pirosszőlővel, meglocsoltam olajjal és megszórtam rozmaringgal és sóval. (vadul hangzik, de nagyon finom klasszikus olasz recept.)

A tésztából kenyérrudakat is lehet csinálni, egy kígyóuborka vastagságú hengert formálok bellőe, azt ujjnyi szeltekre vágom, ujjnyi vastagságú rudacskákat húzok belőle, megkenem fokhagymás paprikás olajjal, megsózóm, és 220 fokon 12 percig sütöm.