Az írás a Mozgó Világ 2005. júliusi számában jelent meg

A regényírót pályakezdése alkalmával nyilván elfogja valamiféle debütációs szorongás: hogyan fogadják első könyvét, felfigyelnek-e rá egyáltalán, lezajlik-e „íróvá avatása” (ahogy patetikusan mondani szokás). Pedig igazi szorongani valója második regénye megjelenésekor van a pályakezdőnek, különösen akkor, ha debütálása sikeres volt, első munkáját megdicsérték a kritikusok, és jelezték, hogy a jövőben hasonlóan jeles, sőt lehetőleg még jelesebb regényírói teljesítményeket várnak tőle. Read the rest of this entry »

Az Élet és Irodalom az amerikai kritikákat szemlézte

Dragomán György: The White King. Angolra fordította Paul Olchváry. Houghton Mifflin, 2008. 263 oldal, 24 dollár

Az Amerikában magabiztosan debütáló Dragomán regényében egy tizenegy éves fiú tipikus hányattatásainak elevenségét állítja szembe a rettegés és a kíméletlenség alattomos áramlásával, amely egy diktatúrában az élet sajátja. Az epizódszerű fejezetek önmagukban is megállnak, egyikük (Jump címmel ) meg is jelent novellaként a Paris Review-ban. Noha Dragomán meg-megbotlik a dialógusok és a kiskamasz lendület izgatott folyamát érzékeltetni hivatott hosszú, elszabaduló mondatok kezelése közben, a regényt erősen összettartja a szereplők ábrázolásának az ereje és a rengeteg emlékezetes jelenet.

(Library Journal, 2008. február 1.)

*

Dragomán György bemutatkozó regényét nevezhetjük akár a létező fikciós világok legjobbikának is. Egyszerre emlékirat a kommunista elnyomás időszakából és naprakész hozzájárulás a világirodalomhoz: a rácsodálkozás és a gúny gyermeki kombinációja jelenleg divatban van szerte a világon. Földrajzilag egészen távoli írók, mint Murakami Haruki, Jenny Erpenbeck és César Aira folyamodtak a gyermekszerű hanghoz a baljós terepen való eligazodásban, változó mértékű sikerrel. Mindig fennáll a kockázata annak, hogy az, aminek borzalmasnak kellene lennie , egyszerűen csak értékes lesz, a tündérmese egy fajtája, amely esetlenül viseli a politika bélyegét. Szerzőtársai többségétől eltérően Dragomán azonban olyan gyerekkort ragad meg, amely tündérmese helyett sokkal inkább valóságos gyerekkornak érződik Read the rest of this entry »

Az Élet és Irodalom a Fehér Király német kritikáit szemlézte

Dragomán György: A fehér király. Németre fordította Kornitzer László. Suhrkamp Kiadó, Frankfurt a. M. 2008, 209 oldal, 20,40 euro

A magyar irodalom sokrétűsége és ereje igazán figyelemreméltó. A XX. század első harmadából felfedeztük Márai Sándort és Csáth Gézát, tudjuk az elismert kortárs írók, Kertész Imre, Nádas Péter vagy Esterházy Péter nevét, illetve felsorolhatunk még néhány, a német nyelvterületen kevésbé ismert nagyszerű szerzőt is, mint például Krasznahorkai László, Bodor Ádám vagy a költői fenegyerek, Tandori Dezső. S ezen felül van még egy sor nagyon jó fiatalabb író. Ezért a magyar irodalom e hiányos névsorát kiegészíteném még legalább három névvel: az első Terézia Mora, akinek Nap mint nap (Alle Tage) című regénye 2004-ben jelent meg, a második Zilahy Péter, akinek forradalmi ábécéje, Az utolsó ablakzsiráf, szintén 2004-ben jelent meg németül, a harmadik pedig Márton László, aki történelmi témákat dolgoz fel műveiben.

A fehér király című regény, az 1973-ban Erdélyben született és 1988 óta Budapesten élő Dragomán György könyve az elmúlt évek legjobb irodalmi újdonságai közé tartozik. Dragomán egy olyan tizenegy-tizenkét éves kisfiú szemszögéből mondja el a történetet, akinek az 1986-os év Romániájában kell helytállnia brutális környezetével szemben, s a szöveg egyetlen ponton sem válik hiteltelenné. Read the rest of this entry »

Az Élet és Irodalom A fehér király angol kritikáit szemlézte

Dragomán György: The White King. Angolra fordította Paul Olchváry. Doubleday, 2008. 320 oldal. 14.99 Ł.

Dragomán ebben a brutális, töredékes regényben az egykori szovjet tömbben töltött gyerekkori élményeire támaszkodik. Dzsátá rémületes gondolatvilágát dísztelen, bekezdéseken át kanyargó mondatokkal ábrázolja, amelyekből felépül a mű egyszerre magával ragadó és taszító totalitárius világa.

(Publishers Weekly, 2007. december 17.)

*

A fejezetek csaknem mindegyike önálló novellaként is megállná a helyét, és a sors fintora, bár annyira azért mégsem meglepő, hogy a kommunista rendszer egyik legeszesebb elemzője viszonylag keveset élt meg belőle (a tudás és a távolság jó rálátást kínál). Dragomán azt követően kapott szerződést az angol nyelvű kiadásra, hogy az ugrás című fejezetet közölte a Paris Review. A csákány című fejezet, amelyben a gyerekeket arra kényszeríti két munkás, hogy ássák fel helyettük a terepet, a diktatúra tökéletes modellje: félelem, erő, hazugság, megosztottság és hízelgés elegye. A szelep címet viselő fejezet egy lövészversenyről szól, és minden eddigi olvasmányélményemnél jobban érzékelteti a Ceau?escu-rezsim tébolyát. Read the rest of this entry »

forrás: Litera

Dragomán György: A fehér király, Magvető, 2005 2008. 02. 10.

„Ismeretes, volt egyszer egy sakkozóautomata, mely úgy volt megszerkesztve, hogy bármilyen lépésre megfelelő ellenlépéssel válaszolt, s biztosan megnyert minden játszmát. A tábla jókora asztalra volt fölhelyezve, mögötte török ruhás bábu ült, szájában vízipipa. Tükrök segítségével azt az illúziót keltette, hogy minden oldalról át lehet látni az asztal alatt. Read the rest of this entry »

Forrás: Könyvesblog

A fehér király sajátos szerkezetű könyv. Regény, de mégis novelláskötet: novellaregény, avagy regény fragmentumokban. Sok különálló történetből áll össze egységes textussá. Ezek zárt, kerek, önmagukban is helytálló novellák, melyeket olvasva bontakozik ki a regény, melynek részeit képezik. A szövegszerkezet így kiemelkedik a lineáris/formabontó narratíva problematikájából. Read the rest of this entry »

Bányai Éva írása A fehér királyról a Tiszatáj 2007 májusi számában jelent meg. Úgy látom pdf-ben is elérhető a lap honlapján: itt van.

A 2005 könyvhetére megjelent és azóta számos díjat begyűjtő A fehér király1 Dragomán György második regénye. A 2002-es A pusztítás könyve2 sem maradt visszhangtalanul, a szerző Bródy-díjat kapott első regénye megjelenését követően. Számtalan regény, elbeszélés, novella íródott az utóbbi évtizedekben, amely a kiszolgáltatottságot, félelemérzetet, közvetlenül vagy közvetve a diktatúra „természetrajzát” próbálja értelmezni, háttérként a kelet-közép-európai közös nyomorúságot vázolva, A fehér király – bár ehhez a vonulathoz is köthető – nem kordokumentum, sokkal inkább torzóban maradt dokumentumok nyelvben lerakódott, felfejtésre szánt értelmezéskísérlete.
Dragomán György egy tizenegy-tizenkét éves Dzsátá gúnynevű gyereket tesz meg regénye narrátorává, aki – a regény kronotopikus koordinátáit felfedve és a szövegutasítások értelmében beazonosítva – akár a szerző is lehetett volna, mindannyiunkkal együtt, akik a nyolcvanas évek Romániájában (tágabban: Kelet-Közép-Európában) néztük, éltük alulról a diktatúrát. Nem is próbálom kivonni magam a történetből, az első olvasatomban végigkövetett a Bodor Ádám-i „Mintha mindez velem történt volna meg”3-érzés. Read the rest of this entry »

Forrás: Heti Válasz, 7. évfolyam 7. szám, 2007.02.15

Hajdan egy-egy erdélyi generáció érkezésekor felkapta a fejét az ország: lám, micsoda tartalékai vannak a magyar irodalomnak! Ma már, hála Istennek, a világ legtermészetesebb dolga, hogy egy erdélyi-felvidéki születésű író egyenrangú félként mérkőzik meg anyaországi kortársaival. Olykor kegyetlenül nehéz versenyben, ahol sorsdöntőbb lehet a puszta szerencse, mint a tehetség és maga a mű.

Dragomán György, ez az 1973-ban Marosvásárhelyen született, 1988 óta Magyarországon élő, kivételesen tehetséges prózaíró, Read the rest of this entry »

Forrás: Beszélő, 2006. október, 11. Évfolyam, 10. Szám

17. rész. A Bodor Ádám-hadművelet

Meggyónjuk vagy beteljesítsük? – kérdezte Isten egy igen kívánatosra sikeredett teremtményétől, mivel minden reggel, még a napi munkája előtt szerette kicsit frivol dolgokkal csendesíteni idegeit, de mert teremtményén a kérdés hallatán jeges rémület lett úrrá, az Úr lehét megérezve szegényke úgy elrohant, mintha medúza marta volna meg, Isten lemondóan legyintett, jól van, kár, hogy nem próbáltad ki, nekem mindegy, nem az én időm véges, de feltétlen gyónjad meg, láttam ám átsuhanni rajtad a bűnös gondolatot!, Read the rest of this entry »

Forrás: Jelenkor

Van az úgy, hogy az emberben kétely támad a kritikaírás, sőt általában az írás értelmét (hasznát?) illetően – s ezt most akár radikálisabban is fogalmazhatnám, mint Szergej Dovlatov, a nagy orosz elbeszélő, amikor aggódó barátai kérdezgették: ugyan miért iszik annyit?, mire ő visszakérdezett: a kérdés inkább az, hogy lehet, hogy van, aki nem iszik? Read the rest of this entry »

Forrás: LÁTÓ

Mindkét regény szerzője úgynevezett fiatal író. Sőt, ha akarom, fiatal ember. Grecsó Krisztián tavaly 29 éves volt, Dragomán György 32 éves. Mindkettejüknek ez a második prózakötete, igaz, Grecsónak ez még csak az első regénye, a korábbi prózakötet (Pletykaanyu, 2001) novellákat tartalmazott. Dragomán első regénye A pusztítás könyve volt 2002-ben. Mindkét első mű elnyerte a legjobb első kötetnek járó rangos Bródy Sándor-díjat. Grecsóé 2002-ben, Dragománé 2003-ban. Read the rest of this entry »

Forrás: Új Könyvpiac, 2007.03.01

Van valami szomorú abban, hogy a kortárs, de mindenekelõtt a fiatal magyar irodalom akkor kap jelentõsebb figyelmet kis hazánkban, ha a mûvet külföldi – fõként német, angol vagy francia – kiadók is megvásárolják, majd kiadják. Mintha nem lennénk biztosak saját értékítéletünkben, mintha a kortárs, kanonizáló irodalomkritika nem merné egyértelmûen vállalni az irodalmi repertoár bõvítését, tágítását. Aztán ha Németországból, Angliából, netalán Ámerikából befut egy ajánlat, rögtön megjelenik az ominózus kötet második, harmadik, esetleg negyedik kiadása. Ezek szerint jobban bízunk a külföldben, s amire odakint rábólintanak, az aztán futhat idehaza is. Azonban mindez csupán kissé keserû szájízt kölcsönöz számunkra, a végeredményt tekintve örülnünk kell. Örülnünk kell, ha fiatal íróink is külföldi megjelenéshez jutnak, ha egyre inkább felfigyelnek rájuk, s örülnünk kell annak is, ha ennek következtében itthon is nagyobb elismerés övezi majd õket.

Dragomán György már elsõ könyvével (A pusztítás könyve, 2002) kivívta a kritikusok figyelmét, azonban az igazi áttörést – véleményem szerint – a 2005-ben megjelent regénye, A fehér király hozta meg. Read the rest of this entry »

Forrás: Novelisták könyve

A gyerekkorra nosztalgikusan illik emlékezni, a gyerekkort elérzékenyülten szokás felidézni felnőtt írói fejjel, versben, prózában, akármiben. Bármennyire fájdalmas volt is az élmény, bármenynyire szűkösek a körülmények, gyermekkorunkban a hiány is ígéret, a megfosztatás is adomány - hiszen egyelőre korlátlan lehetőségek vagyunk, éppen azért, mert még nem vagyunk készen, s így a világot is elviseljük, még ha sötét arcát mutatja is nekünk. Read the rest of this entry »

Forrás: Kritika, 2006. május

Dragomán György első regénye. A pusztítás könyve mintha egy echte kelet-európai parabolaregény beoltása lett volna egy B kategóriás amerikai akcióthrillerrel. A Bródy-díjjal jutalmazott könyv a diktatúrák hatásmechanizmusát járta körül, miközben a nyomasztó, Bodor Ádám-i világnak szinte hollywoodi hangulatot kölcsönzött a pergő akciójelenetek sora és a váratlan hepienddel végződő szerelmi szál. Az újabb regény szövegszinten kevesebb vért, fegyvert és halottat vonultat fel, de a sajátos esztétikai kettősség ennek is jellemzője. Read the rest of this entry »

forrás: Székelyföld

Dragomán György 1973-ban született Marosvásárhelyen, tizenöt éves korában települt ki Magyarországra. Második könyve, A fehér király az elsohöz hasonlóan sikeres lett. Az ÉS könyve szeptemberben. Csuhai István Élet és Irodalom-beli recenziója azt hangsúlyozza, Dragomán könyve mennyire finoman feszegeti a hatalom kérdését, és milyen finoman sejlenek fel benne a 80-as évek Romániájára, sajátos erdélyi világára vonatkozó utalások. Read the rest of this entry »

Forrás: Irodalmi Jelen 2006. január

Az aparegény (és a családregény) műfaja a múlt felidézésének lehetséges technikáiról kialakult, alapvetően társadalomtudományi eredetű diskurzus eredményeit látszik tükrözni a kortárs magyar prózában. Miután már egy jó ideje a szubjektív, a megtörténteket vállaltan nem tökéletesen reprezentáló historiográfia kikezdte a tényszerű, omnipotens visszaemlékezés egykor megkérdőjelezhetetlen tekintélyét, Read the rest of this entry »

Az írás az ÉS-ben jelent meg

Dragomán György második könyve, műfaját tekintve, ahogyan azt kötetünk harmadik oldalán olvashatjuk: “regény”. Regény, mivel a közelmúlt Romániájában játszódó, tizennyolc kisebb részbe tördelt történetnek, amelyet egy tizenéves fiú mesél, keretes íve van, emlékezetes kezdő- és végponttal: Read the rest of this entry »

Az írás az ÉS-ben jelent meg

Dragomán György: A fehér király című, a szerzõ elismerõ fogadtatásban részesült bemutatkozó regényét (A pusztítás könyve, 2002) követõ második műve a kommunista idõk Romániájában játszódik, egy munkatáborba hurcolt, apját visszaváró tizenéves gyerek meséli el az apa elvesztése és elsõ viszontlátása között eltelt idõszakot. Read the rest of this entry »

Az írás az ÉS-ben jelent meg

Az ÉS könyve szeptemberben - Dragomán György: A fehér király. Magvető Könyvkiadó, Budapest, 2005. 303 oldal, 2490 Ft

Előrebocsátom: a fiatal, most harmincas éveinek első felében járó Dragomán György második könyve remek teljesítmény. Öntörvényű mű önmagában, ugyanakkor következik valamiképpen szerzője eddigi pályájának logikájából is. Ráadásul nem pusztán az irodalmi céh szűkebb berkeire tartozó olvasmány: lendülete, magától értetődősége, tetszetőssége szerencsés esetben e céh körein kívülre is helyezheti. Read the rest of this entry »

Az írás a Magyar Hírlap-ban jelent meg

Vannak könyvek, amelyeket a fülszöveg alapján nem biztos, hogy a könyvesboltban betennénk a kosar unkba, hiszen hiába kapunk pontos tartalmi összefoglalót, a könyv lényege kimarad, és kiderül, hogy a tartalom önmagában még vajmi keveset ér. Dragomán Györgynek A fehér király című regénye is ilyen, az elsőre megfoghatatlan cím mellett a fülszöveg korántsem ígér annyi irodalmi élményt, mint amit minden kockázat nélkül tehetne, sőt a meglepetés, amely a regény első lapjain ér minket, magával ránt, hogy végigrohanjunk Dragomán György hullámvasútján, Read the rest of this entry »

Az írás a Népszabadság 2005. július 2.-i számában jelent meg

Az erőszak és kiszolgáltatottság természetéről, a lepusztult természeti és emberi környezetről a parabolaregények kissé elunt formanyelvén írta meg néhány éve első könyvét Dragomán György (A pusztítás könyve). A szakma Bródy-díjjal figyelt föl a szerzőre, Read the rest of this entry »

Forrás: Napút

Manapság egyre több olyan kötet akad a könyvesboltokban botorkáló olvasó kezébe, mely nem egyébre vállalkozik, mint a közelmúlt, pontosabban szólva, a kilencvenes éveket megelőző időszak bemutatására. S ráadásul teszi ezt (azaz írja) – többek között – egy olyan nemzedék, mely akkoriban gyerekként élte meg a kelet-európai diktatórikus rendszerek hétköznapjait. Read the rest of this entry »

Forrás: Új Magyar Szó

Jókai meséin érzékennyé finomodott nemzet a Pál utcai fiúk megjelenésekor döbbenhetett volna meg saját magán: eszményei már annyira nem erre a világra valók, hogy csak gyermekek tudják hibátlan romantikával megjeleníteni. Meghalni egy darab földért, amit a közmegegyezés grundnak vagy hazának nevez? Read the rest of this entry »

Forrás: Medical Tribune

1989 decemberében Kolozsváron láttam egy gyereket az utcán, aki banánt evett. A román forradalom napjaiban történt, amikor már megérkeztek a külföldi segélyek. A gyerek tízéves lehetett. Héjastól ette a banánt, valószínűleg életében először. Read the rest of this entry »

Forrás: A Hét új folyam 3/29 2005. július 19

Dragomán György új könyvét akár ünnepelhetnéd is, ha nem lenne annyi szomorú történet benne, ha a kisfiú naiv és szókimondó elbeszélése nem vetne annyi keserű eseményt a felszínre. De felvet. Az elbeszélő viszont nem gyerek, hanem felnőtt, egy felnőtt bújik gyerekruhába, ezt rögtön láthatod, ilyen történésekkel csak felnőtt lehetsz, bár erről szó sem esik a könyvben. Read the rest of this entry »

Forrás: Szépirodalmi Figyelő 2005/6-os száma

Dragomán György 1973-ban született Marosvásárhelyen. 1988 óta él Magyarországon. A pusztítás könyve (Balassi Kiadó, 2002) után - melyért 2003-ban Bródy Sándor-díjat kapott - idén új regénnyel lépett az olvasóközönség elé. Regényein kívül több fordítása is megjelent, valamint 2003-ban napvilágot látott Nihil címû drámája.
Legújabb mûve, A fehér király tizennyolc epizód egy fiú életébõl, saját - naplószerû - elbeszélésében. A beszédmód fiatalos, lendületes, élethû. A regény tempóját gyorsítja, hogy a fejezetek között nincs szerves kapcsolat, novellákként is olvashatók. Read the rest of this entry »

Az írás a Magyar Narancs 2005. 38. számában jelent meg.

Prózai életünk örvendetes eseménye volt a közelmúltban, hogy Bodor Ádám köpenyéből legalább három prózaíró bújt elő: Dragomán György, Papp Sándor Zsigmond és Vida Gábor. Mindhármat közös jegyek fűzik a mesterhez: az erdélyi háttér, az elbeszélés visszavívott öröme, a kegyetlenség és elnyomás visszafogott ábrázolása, a roppant kidolgozott, nyomatékos stílus, s végül álta-lában bizonyos lidérces, dermesztően tárgyilagos, mégis látomásos ábrázolás. Read the rest of this entry »