A Napkelte egyik adásában D. Tóth Krisztával és Bethlen Jánossal beszélgettem:

Videó a klikk alatt

Károlyi Csaba a karácsonyi Élet és Irodalomba (LII. évfolyam 51-52. szám, 2008. december 19.) készített velem interjút.

A fehér király, Dragomán György második regénye világszerte szép sikert arat. Egyszerre jelent meg angolul és németül, utána tucatnyi nyelven, és még több nyelvre most készül a fordítása. Miközben első regénye, A pusztítás könyve egyelőre csak a magyar olvasókra számíthat, bár legalább olyan érdekes. Az író 1973-ban született Marosvásárhelyen. Most a harmadik regényén dolgozik.

- Minden eddig megírt munkádban, a két regényedben, a novellákban, a Nihil és a Kalucsni című drámádban is azt érzékelhetjük, hogy azokban egyfajta korlátozott szabadsággal rendelkező világ jelenik meg. Az olvasó ilyenkor könnyen gondol a létezett kelet-európai diktatúrákra, esetedben nyilván a romániaira. A szereplők neve után gyakran még az elvtárs szó is ott van. Első regényed 2002-ben, a második 2005-ben jelent meg. Ha az olvasó megnézi az életrajzodat, láthatja, hogy tizenöt éves korodban, 1988-ban települtél át a családoddal Magyarországra. Nagykorúvá válásod előtt megtörtént a rendszerváltozás. Miért van az, hogy egy író jó évtizeddel ezután úgy kezdi a pályáját, hogy a művei rendre rendszerváltás előtti környezetben játszódnak? Egyáltalán igaz-e a kérdésben foglalt állítás?

- A kérdésben foglalt állítás egyrészt igaz, másrészt meg nem teljesen. Én A pusztítás könyvét nem gondolom a kommunizmus idején játszódó könyvnek. Inkább háborús regénynek gondolom, nyugodtan játszódhatna olyan időben, ami nem történt meg. Pontosabban posztháborús regény, amely egy rendszer összeomlása után, egy polgárháború után történik. Fiktív térben játszódik, egy diktatórikus rendszer romjain. Read the rest of this entry »

Kondor Katalin beszélget velem a Kossuth Rádió Arcvonások című műsorában. Harminc perc.

A Magyar Narancsban M. László Ferenc csinált velem interjút a Fehér Királyról

“A regény nyelvezete semmibe veszi a központozás szabályait, s ezzel egyfajta nyomasztó érzelmességgel itatódik át - részben elcsigázottság ez, részben téboly, ami gazdagon kifejezi a fiú hangulatát” - dicsérte pár hete a New York Times A fehér király című regényt. A könyv az elmúlt hónapokban szédítő külföldi sikereket aratott.

Magyar Narancs: Hogyan kerültél kapcsolatba Philip Roth kiadójával, a patinás Houghton Mifflinnel?

Dragomán György: Mint minden, ez is a véletlenen múlt. Korábban egy skót lap megkérte a barátomat, Olchváry Pált, hogy fordítson le egy fejezetet, az Afrikát. Végül a saját szakállára többet is átültetett angolra, majd amikor elkészültünk - merthogy a munkában kéretlenül, de türelmesen fogadott tanácsaimmal én is részt vettem -, kitalálta, hogy az időközben lefordított öt novellát küldjük el öt jelentősebb amerikai lapnak. Mivel Beckett közel áll hozzám (Dragomán György fordította Samuel Beckett Watt című regényét - a szerk.), így kabalából elküldtük a Paris Review-nak is, amely először közölt az USA-ban Beckett-prózát. Legnagyobb meglepetésünkre egyedül ez a lap válaszolt, majd lehozta az Ugrás című fejezetet. Tudtam, hogy egy befolyásos folyóiratról van szó, de azt remélni sem mertem, hogy ennyire, mint ahogy azt sem tudtam, hogy évente húszezer kéziratot kapnak, amiből csak nyolcat közölnek. Ez magára vonta az amerikai kiadók figyelmét, így végül Roth és Tolkien kiadójához, a Houghton Mifflinhez került a könyv. Ebben az is közrejátszhatott, hogy a Mifflinnek vannak fiatal pályakezdő írói, Jonathan Safran Foernek köszönhetően pedig a gyerekhang, a monológ típusú regény sem ismeretlen számukra.

MN: Miért pont a te regényedet választották?

DGY: Később a szerkesztőm azt mondta, hogy a hang ragadta meg, hogy egy gyerek hosszú mondatokban, hadarva mesél szörnyűségekről. Biztos volt benne, hogy ez angolul is működni fog. Közben egy frankfurti kiadó is érdeklődött a regény iránt, és ez megtette a hatását. Úgy tűnik, az, hogy van egy amerikai és egy német kiadóm, elég volt ahhoz, hogy A fehér király több országban is magára vonja a figyelmet. Franciaországból több kiadó is megkeresett, jelenleg úgy tűnik, a Gallimard fogja megjelentetni.

MN: Hány nyelvnél tartasz?

DGY: Huszonhét vagy huszonnyolc.

MN: Románul is megjelent, milyen érzés volt kézbe venni?

Read the rest of this entry »

A Bárka színházban az idei utolsó Képzett társítások - Aegon-est-en Alföldi Róbert a Vojnits Erzsébet - Szüts Miklós festő házaspárral és velünk (feleségemmel Szabó T. Annával és velem) beszélgetett.

Az estet videóra vette a Litera portál. Öt részlet. 1
2 3 4 5

Videók a klikk után. Read the rest of this entry »

A Puskin Utca szereksztői, Szabó Marcell, Krusovszky Dénes és Urfi Péter, kedves kávézomban, az Augusztban beszélgettek velem.

− Többször mesélted már, hogy első regényedet, A pusztítás könyvét teljes titokban írtad, nem jelentek meg belőle részletek, csak a feleséged olvasta, és öt évig, amíg készült, azt sem tudták rólad a barátaitok, hogy író vagy. Mégis, hogy lett ebből könyv?

− A feleségem, Szabó T. Anna költőnő révén én már elég sok íróval, irodalmárral voltam jóban abban az időszakban, szóval volt körülöttem ilyen társaság, de azt nem szerettem volna, ha túl hamar kiadom a kezeim közül a szöveget. Türelmes és szigorú akartam lenni, ami azt hiszem sikerült is. Végül aztán, miután elkészült, megkerestem vele Várady Szabolcsot, aki rögtön Závada Pált ajánlotta, mint lehetséges szakmai-olvasót, szerkesztőt. Závadának aztán elküldtem az anyagot, és nagyon kedves és bátorító levelet írt, Read the rest of this entry »

Bihari Ágnes beszélgetett velem a Kossuth rádió Gondolat-jel című műsorában. A beszélgetés 2008 május 18.-án hangzott el. Tizenkét perc.

A Krónika című romániai magyar lap 2008 január 30.-i számában jelent meg Antal Erika interjúja, amit a Marosvásárhelyi könyvvásáron készített velem.

Alig 15 évesen hagyta el a szülővárosát, Marosvásárhelyt. Nemrég hazalátogatva egy író-olvasó találkozón azt mondta, már nem azt találta, amit itt hagyott. Milyennek őrizte meg magában a várost?

„Emlékező” típus vagyok, nagyon korai emlékeim vannak. Kétéves koromtól rengeteg részletre, így Vásárhelyre is intenzíven emlékszem. Nem állíthatom, hogy minden pillanatra, de azért gyerekkorom részletein keresztül megőriztem a várost is. Például nem tudok eltévedni, bárhonnan bárhová eljutok, az utcák nem változtak, csak esetenként az épületek arca. Igyekszem nem nosztalgiázni, inkább nyugodt örömmel szoktam jönni. Nem keresem az emlékeket, mert nem vágyom vissza – vagyis túl vagyok már azon. Miután elmentünk, egy évig volt bennem hasonló érzés, aztán elmúlt.

Első regénye, A pusztítás könyve öt évvel ezelőtti megjelenése után a kritikusok egy furcsa szót emlegettek: aparegény.

Igaz, hogy a könyvben van egy személy, aki végig mintha az apát személyesítené meg, mégsem az. Nem aparegény, csak apámnak ajánlottam. Ez a megtévesztő. Inkább háborús regény. A másik regényemet, A fehér királyt édesanyámnak ajánlottam, az viszont aparegény, ha egyáltalán lehet így fogalmazni. Egy tizenegy éves fiú története, akinek édesapját munkaszolgálatra vitték, az apa hiánya adja a regény vezérfonalát. Tizennyolc novella alkotja, amelyek külön-külön magukban is megállnak, az összefoglaló motívum a Duna-csatornánál lévő apa hazavárása. Körülbelül egy év alatt játszódik a cselekmény, ez az év a várakozásról szól. Read the rest of this entry »

Forrás: kultura.hu Ott egy hosszabb változat, meg fotók is vannak.

- - Az a prózaíró, aki műfordító is, ráadásul ritka nyelvi leleménnyel ültetett át több remek művet, nem kap folyamatosan a szívéhez, amikor a saját regényét olvassa angolul vagy éppen németül?

- Igyekszem a lehető legtöbbet segíteni a fordítóimnak, anélkül, hogy közben az idegeikre mennék. Van egy nagy fájlom, ebben gondosan gyűjtöm a kérdéseiket és válaszaimat, ezt mindig azonnal elküldöm, ahogy egy fordító megkeres, vannak benne kommentárok, fényképek, rajzok a különböző tárgyakról, és szépen bővül szinte hétről hétre. Előbb-utóbb a honlapomra is felteszem majd néhány részletét, mert elég tanulságos. A saját szövegemet idegen nyelven látni felemelő érzés, ugyanakkor jó lecke is, mert újra és újra rá kell jönnöm, hogy egyetlen nyelven tudok csak valamennyire, magyarul. Hiába beszélek és olvasok egyéb nyelveken, az nem jelenti azt, hogy képes volnék megítélni a fordítás minőségét. Az angol talán kivétel, mert ehhez a nyelvhez tényleg sok közöm van - de amikor például egy románra fordított fejezettel szembesültem, akkor látnom kellett, hogy csak azt vagyok képes megítélni, hogy pontos-e a szöveg. Azt már nem tudom, hogy valóban szép-e. Read the rest of this entry »

Május 22.-én az M2 Záróra című műsorában beszélgetett velem Veiszer Alinda. Kérdés, hogy tudok-e videot beágyazni a honlapba, most majd kiderül. Nagyjából negyvenöt perces a beszélgetés.

Video a klikk alatt. Read the rest of this entry »

Elég sokat vagyok neten, de csetelni azt nem szoktam. Most viszont az origo vendégszobájában kipróbálhattam, hogy milyen is ez, érdekes élmény volt. A teljes leírat itt van, képekkel, mert fotóztak is közben.

Hisz a csodákban? [Melissza177]
Ha azt tekintjük csodának, hogy az írással az ember a semmiből teremt valamit - jó esetben olyan világokat, ahol mások is órákat, napokat vagy heteket töltenek el, akkor mondhatom, hogy igen.

Mikor kezdett el írni? [Angéla930702]
13 éves voltam, amikor egyszer csak nagyon intenzíven látni kezdtem egy képet. Nem tudtam másra gondolni, csak erre a látványra, végül rájöttem, a legjobb lesz, ha leírom. Megpróbáltam, először nagyon nehezen ment, de nem hagytam abba. Hát így.

Ezen kívül még jó sok kérdés volt, egy órán át tartott a beszélgetés.

A Nyitott Műhelyben a Beszélő vendégei voltunk Annával, ez az est szereksztett változata, a Beszélő 2007. február, 12.-i számában jelent meg.

Szabó T. Anna, Dragomán György és Ambrus Judit levélváltása

Dragomán György: Jó estét mindenkinek! Köszönjük szépen, hogy eljöttek a mi kis családi rendezvényünkre, mert itt az fog zajlani. Dragomán György vagyok, feleségem pedig Szabó T. Anna, és itt mint olvasók vagyunk jelen, akik a hozzánk írott leveleket fogjuk elolvasni, és azokra válaszolunk. Anna kezdi.

Szabó T. Anna: Némi izgalommal teszem, és köszönöm szépen, hogy eljöttek. Remegő kézzel nyitom ki az első borítékot.

Read the rest of this entry »

Forrás: Népszabadság, 2007. február 3.

Jelentős nemzetközi érdeklődés kíséri Dragomán György 2005-ben megjelent A fehér király című regényét. Az amerikai megjelentetés jogát az egyik legnagyobb kiadó, a Houghton Mifflin (Philip Roth kiadója) vásárolta meg, ami példátlan sikernek számít egy fiatal magyar szerző esetében.
Ennek nyomán újabb európai kiadók versenyeztek a kiadás jogáért, a Gallimard-tól az Actes-Sudig. De elkelt már a lengyel, szlovák, szlovén, svéd, olasz, izraeli, angol, holland, finn és a bolgár kiadás joga is.

- Bodor Ádám mondja valahol, hogy a siker inkább a bokszolóknak való. Tényleg így van?

- Nem hiszem, hogy efféle fogadtatásra fel lehet készülni. Ez inkább csodaszámba megy, ami vagy megtörténik, vagy nem. Read the rest of this entry »

forrás: Magyar Hírlap, 2005 augusztus 27 hétvégi melléklet

Dragomán György könyve, A fehér király a nem is olyan régmúltba, a nyolcvanas évek fiktív Erdélyébe kalauzolja olvasóját. A fiatal író azonban tagadja, hogy önéletrajzi regényt írt volna, szerinte Erdély „nem volt ennyire durva”. Aparegény, novellafüzér, korrajz, tisztelgés - és még hosszan sorolhatnánk bizonytalan jelzőinket, egy azonban biztos: A fehér király bravúros könyvmutatvány.

Mézes Gergely

Tényleg ilyen szörnyű volt kamasznak lenni Erdélyben a nyolcvanas években, mint ahogy azt a könyvében írja?
Mindenki azt hiszi, hogy A fehér király önéletrajzi könyv. Körülbelül húsz százaléka igaz, Read the rest of this entry »

forrás: 168óra . 2006.04.21., 2006. évfolyam, 16. szám

Elsõ regényét, A pusztítás könyvét Bródy-díjjal jutalmazták. A fehér király című második kötetéért Déry-, nemrég pedig Márai-díjat kapott, s több nyelvre is lefordítják. Az erdélyi származású író most Berlinben lehet ösztöndíjas. Mindkét műve arról szól, hogyan lehet a diktatúrában is megőrizni a belső szabadságot és az emberséget.

A Márai-díjat – többek között – Nádas Péterrel együtt kapta meg. Milyen az, amikor az élő klasszikus és a pályakezdő ugyanarra a „dobogóra” áll?

Rendkívüli megtiszteltetés. Jól emlékszem: amikor Nádas Péter ’89-ben Évkönyv című kötetének megjelenése kapcsán Szombathelyen járt – ott voltam gimnazista –, én is dedikáltattam vele. Annyira meg voltam illetődve, hogy azt mondtam: elég, ha a nevét írja le, ajánló szöveg nem is kell. Read the rest of this entry »

Forrás: Litera

Első regényed, a Pusztítás könyve után (2002) Bródy-díjat, idén októberben, miután a Könyvhétre jelent meg A fehér király című köteted, Déry-díjat kaptál. Mit jelent számodra ez a két elismerés, és mennyiben tekinted őket másnak?

Díjat kapni nagyon jó, a díjakon keresztül ki lehet lépni egy kicsit az írás magányából. Én ráadásul mindig egy kicsit limbóban vagyok két könyv között, ilyenkor díjat kapni külön ajándék, Read the rest of this entry »

Szénási Zsófia interjúja a Könyvhét-ben, A pusztítás könyve megjelenése után.
(Könyvhét VI évfolyam, 14. szám, 2002 július, 11-15 oldal)

Dragomán György első könyve az emberi természet sötét oldalát tárja fel

Első regényének hihetetlenül intenzív képekből megalkotott nyomasztó világa szinte sokkolta a Könyvhét újdonságaira kíváncsi olvasókat és a szakmát. Különösen a szerző fiatal kora lepte meg a közönséget, hiszen mindössze 22 éves volt, amikor elkezdte írni a könyvet. Dragomán György Marosvásárhelyről származik, Szombathelyen végezte a középiskolát, majd Pestre került, angol és filozófia stúdiumot hallgatott az ELTÉ-n. Eötvös Collegista, a Láthatatlan Kollégiumnak is tagja volt. A filozófiát abbahagyta, ám angolból már a Phd doktori dolgozatra készül. Műfordításból él, például ő a Trainspotting társfordítója.

- Öt éven át dolgoztam a regényen, folyamatosan, ám változó intenzitással. A legnagyobb nehézséget az jelentette, hogy a regényírás technikáját csak regényírás közben lehet megtanulni. Read the rest of this entry »