A litera kért, hogy írjak netnaplót. Írtam.

Úgy látszik, ha sokáig írok netnaplót, akkor az összes elveszett könyvem megkerül. Kaptam egy kedves mailt, miszerint a Dilas Sztálin-könyve beszerezhető az egyik online antikváriumból, ráadásul regisztrált vevő is vagyok én ottan, nem is tudom, mért nem ezzel kezdtem, amikor ma már mindennek online kell utánanézni. Úgyhogy köszönöm, meg is rendeltem, végre megtudom, hogy mi a vége. Read the rest of this entry »

Úgy alakult, hogy a szombati nap a brutális ételek napja lett.
Délben váratlanul beállított a mamám. Sokáig úgy volt, hogy jön, aztán arról volt szó, hogy mégsem, aztán egy napra mégiscsak fel tudott ugrani. Igazi mamához illően hozott magával egy nagy fazék töltött káposztát. Nagyon-nagyon nagy barna fazék, kint áll az ajtó előtt, szerencsére jó hideg van, a káposzta eláll. Merthogy két vagy három napig biztos, hogy ki fog tartani.
Én a töltött káposztát egyébként Móricz miatt szerettem meg, Read the rest of this entry »

Reggelre tényleg kinyílt a tulipán, halványlila vagy sötét rózsaszín, vagy ciklámenszínű, mindenesetre egy olyan árnyalat, amiről nincs konszenzus, de ettől függetlenül jó érzés, hogy itt van az ablakban. Vajon bármilyen tulipánhagyma virágot hozna így, vagy kell valami trükk, hogy elinduljon a dolog? Majd rákeresek. Ezt szeretem az Internetben, hogy pillanatokon belül rá lehet találni a legkülönösebb szubkultúrákra, sőt, társalgásba lehet elegyedni a képviselőikkel. Read the rest of this entry »

Annának jót tett a tegnapi majdnem egész napos alvás, ma már jobban volt, fel tudott kelni, a láza is lement, remélem most már meggyógyul lassan.
Ahogy jöttünk hazafele Gábrissal az oviból, a kenyérgyár ajtajánál megláttunk egy gondnok-félét egy kövér pincsikutyával, odamentünk, és megkérdeztünk, hogy most akkor mi a helyzet, Read the rest of this entry »

Reggelre kisült a kenyér. A teteje egy kicsit behorpadt, túl sok élesztőt tettem bele, egy negyed kockát, pedig csak egyötödnyi kellett volna, mindegy, ez is haladás, eddig csak porélesztőt használtam, persze ha igazán profi pék akarnék lenni, akkor kovásszal kéne dolgoznom, de az egy precíz és előrelátó életvitelt feltételez, Read the rest of this entry »

Éjfél múlt tíz perccel. Kipucoltam a ciabatta maradékot a fotelből (Gábris megint a szobában vacsorázott, pedig már többször megfogadtuk, hogy ilyesmi többé nem fog előfordulni), pár morzsa azért csak maradt, ahogy keresztben ülök a fotelben, az ölemben a laptopommal, érzek még néhányat a derekamon. Read the rest of this entry »

A litera kért, hogy írjak netnaplót. Írtam.

Éjfél van – tisztán emlékszem arra, amikor ez az időpont a vágyaim netovábbját jelentette, éjfélig fennmaradni, valószínűtlen felnőtt varázslat, aztán egy időben éjfélkor ültem le tanulni, olyankor kezdtem dolgozni, most meg már azt jelenti, hogy véget ért a nap, még másfél-két óra munka/ébrenlét, aztán lehet lefeküdni. De az éjfél mostantól egy hétig a naplóírást fogja jelenteni. Read the rest of this entry »

Régi teraszos netnaplóm, trinaplóm. Nem vagyok napóíró tipus, de amikor irni kell, azért élvezem.

A tegnapi bokszmeccs, ami miatt olyan kurta-furcsa naplót írtam, igencsak gyengére sikeredett, annyira, hogy még írni se érdemes róla, ennél többet semmiképpen.
Korrektúráztam, Read the rest of this entry »

Ez most rövid napló lesz, mert mindjárt kezdődik a Hamed vs. Calvo bokszmeccs és akkor a naplóírás azonnal véget ér, mert azt bizony nagyon meg akarom nézni. Read the rest of this entry »

Akkor most gyakorlatilag megszegem a mára hirdetett Matáv bojkottot, amit pedig egész eddig sikeresen betartottam, bár erős kétségeim vannak a hatékonysága vagy az értelme felől. Azt viszont nem tudom, mi lesz, ha megszűnik a százötven forintos kedvezmény, mert itt se kábel, se ASDL, na, egy pillanatra felálltam, Read the rest of this entry »

Hosszú idő óta végre lehetett dolgozni délelőtt, és nagyon ideje volt már, mert öt novellám is van félbehagyva, és ezeket be kell fejezni minél előbb, mert akkor már jóval túl leszek a ciklus derekán, és látni fogom ennek a könyvnek is a végét, Read the rest of this entry »

Néztem a széttárt karral alvó kisfiam, nem fogom én sose megszokni, hogy milyen kicsi, pedig egyre nő, de akkor is, nagyon-nagyon kicsi még, mindig elámulok azon, ahogy mozog, hogy ujjai vannak, meg hogy tüsszent és ásít és a szája elé kapja a kezét, Read the rest of this entry »

Elfelejtettem lemosni a vért a telefonkagylóról, pedig direkt mondtam hangosan is magamnak, hogy a vért feltétlenül le kell mosni a telefonkagylóról, nincs olyan isten, hogy rajta hagyjam, de csak órákkal később jutott eszembe, szerencsére nem telefonáltam közben, Read the rest of this entry »

Régi teraszos netnaplóm, trinaplóm. Nem vagyok napóíró tipus, de amikor irni kell, azért élvezem.

Az ablakból pont rálátni az épülő Budapest Sportcsarnokra, ami egyébként épp úgy néz ki, mint egy nagy dög ufó, és ha nem vagyok lusta és előveszem a távcsövet, akkor azt is megfigyelhetem, hogy a művezető brigádgyűlést tart a tetején levő acéllemez közepén állva, aztán mikor befejezi, mindenki lázas szegecselésbe kezd. Read the rest of this entry »