Dragomán György: Látósdi
a nap felé tartja az arcát, a nap átsüt a szemhéján, át a bőr és rétegein, át az erek falain, át az izmok szövetein, át a sejtek membránjain, át...
Dragomán György: A sárga csillag (részlet a Máglya című regényből)
Tavasz van, az a nap, amikor felkerültek a kabátokra a sárga csillagok, hipp-hopp, egyszer csak ott voltak, egyik pillanatról a másikra. Mész végig a sétányon a fák között, és...
Dragomán György: Hangdobozok
Apám azon a napon kezdett el a hangdobozokon dolgozni, amikor anyám elhagyta. Halála napjáig dolgozott rajtuk, összesen több mint tizenöt évet, amennyire tudom, mást nem is nagyon csinált, a...
Dragomán György: A kancsi halál
A blokkfelelős akkor lassan körbefordít a szobában, és azt mondja, őt nem érdekli, hogy mit hazudozok össze-vissza, tudja jól, hogy én dobtam be azokat a hógolyókat a nyitott ablakán,...
Dragomán György: A rendszer és ellenségei
Mind ugyanarra futottak, el Erika mellett, végig a sugárúton, férfiak és nők vegyesen, még egy-két nagyobb gyerek is, lihegve és kiabálva rohantak, Erika egy szót sem értett, de anélkül...
Dragomán György: Foxtrott
Sokan nem is tudják, de az egész nagy hacacáré úgy kezdődött, hogy Sepsi Péter és bandája tévedésből a brassói rádiógyár teherautóját rabolta el ezerkilencszázötvenhat augusztus huszonharmadikán. Úgy tudták, a...
Dragomán György: Favágók
Apám a távcsővel az ég alját nézi, az ég alján a villámokat. Abból, megnyalja a száját, tudom, hogy fejben számol, a távolságot méricskéli. A dörgés végigvág a völgyön, apám...
Dragomán György: A maidennel csajozni
Dickinson ott volt tőlem alig egypár méternyire, és teli torokból énekelte, hogy milyen volt, amikor kilőtték alóla a lovat az oroszok, és akkor azt éreztem hogy ott vagyok tényleg...
Dragomán György: A zsák
tolvajok, kiáltod, tolvajok, csattogó cipőkkel rohansz...
Dragomán György: Éhség
A vasajtón túl a fekete disznók már nem röfögnek.
De még nem merem kinyitni a vasajtót, még nem merek bemenni.
Tekerem tovább a kurblit, a szédülésre gondolok, a merőkanálban gyűlő sötétre,...
Dragomán György: Rekonstrukció
Attól, hogy Norvégiából, vagy honnan szalajtották ide, ne gondolja, hogy joga van mindenbe beleszólni, neki személy szerint már nagyon elege van ebből az egész skandináv óvatoskodó traumakezelő picsogásból...
Dragomán György: Hallod, te gyáva asztalos?
megfeszítettem a testem, hogy lásd a szépségem, amit úgy dicsértél, lásd a csillogó bőröm, a hátam, a derekam, a fenekem, lásd az egész testem a lábujjaim hegyétől egészen a...
Dragomán György: Vízköpő
mintha az a három hét, amíg itt dekkolt, nem lett volna elég, mintha attól, hogy csinál még mondjuk tizenöt jó képet a golyónyomokról, amiket nemsokára majd úgyis levakolnak, attól...
Dragomán György: A cölöp
Liftajtó csendülése, ki, előre aztán jobbra, le egy lépcsőn, botlás, négy lépés, halszag, növényszag, tovább előre, megint fordulás, megint előre, felkaron durva szorítás, jobbra rántás, ajtó nyikordulás, ki, hideg,...
Dragomán György: Jégmező
A természetrajzi múzeum nem volt túl jó állapotban. Két hete nyitották meg újra, akkor is csak három termet, a sarkvidéket és a tundrát, azt is csak azért, mert egy...
Dragomán György: Sosonok
Aztán egyszer csak meglett a beállítás, igen, a szikla egyértelműen ugyanaz volt, ott állt körülötte a fél Soson törzs, elől a törzsfőnők a karjában a halott fiával, akit fogadásból...
Dragomán György: Kontakt
Nyolc napja volt már a városban, látta már kétszer vagy háromszor az összes látványosságot, az operaháztól a székesegyházig, még a lerobbantott tetejű szálloda legfelső romos emeletére is felvitette magát,...
Dragomán György: Mappa
A mappát apám halála után fél évvel találom meg. Teljesen véletlenül. Késő délután van, a nap éppen rásüt a kedvenc karosszékére. Eszembe jut, ahogy ott szokott ülni, valamelyik régi...
Dragomán György: Galamb
Apám ágya fölött a falon egy ágon ülő kitömött galamb, megérintem a tollait, porosak. Borsónyi fekete üvegszeme van, csúnya. Apám ágya magas és keskeny, kényelmetlennek látszik. Soha nem feküdtem...
Dragomán György: Vanessza faterja
Tudod tesó, volt az a csajom a Vanessza, azt megszállta az ördög, tesó, azt is, meg az öccsét is, tesó, én űztem ki belőle, tesó.
Komolyan, kajakra kiűztem, olyan ereje...
Dragomán György: A főkönyvtáros
a tűzszerész lemondóan legyintett egyet, mert nem tudott Tokodi udvariasan kimért kérdéseire választ adni, se arra, hogy szerinte miért dobtak a Nemzeti Könyvtár kupolacsarnokára bunkerrobbantót, se arra,hogy nem gondolja-e,...
Dragomán György: Extra Brut
Azt hazudom Ildikónak: azért megyek, hogy behozzam a pezsgőt. Utánam szól, hogy még nem hűlhetett be, várjak, de úgy teszek, mint aki nem hallotta meg, végül is az utcáról...
Rabság – történetek a rácsokon túlról rádióváltozat
Aki úgy érzi, hogy szívesen meghallgatna öt sötét börtön történetet, annak bizalommal ajánlom a Rabság című novellaciklusom, a Marosvásárhelyi Rádió feldolgozásában, Bányai Kelemen Barna hangján. A szövegeket Részegh Botond...
Dragomán György: Vivijezzsajetye iz amerikanszkovo szektora – вы выезжаете из американского сектора
A férfi a homokzsákokkal körberakott stand mellett áll és egy zöld pénztárcát nézeget, fekete betűket stencileztek rá, több nyelven, YOU ARE LEAVING THE AMERICAN SECTOR, a férfi nézi, fogdossa,...
Dragomán György: Madarak
Attila csak bólogat, nem is mer a lányra nézni, egészen mostanáig azon gondolkozott, hogy meg kéne fogni Eszter kezét, ott lógott az övé mellett, kétszer is majdnem összeért...
Dragomán György: Pokol
Gottwald esperes úr egyre jobban belelovalta magát a beszédbe. Jacek, amennyire lehetett, kényelmesen elhelyezkedett a karosszékben, a lábát is kinyújtotta, úgy hallgatta, igazából hogyha akart volna, akkor se tudott...
Dragomán György: Bolívia
A bőrdzsekis férfi épp a karjánál fogva ráncigálta kifele a terhes nőt a főhajóból, közben sziszegve győzködte valamiről. Jacek nem akart odafigyelni, megigazította a vállán a géppisztoly hevederét, ment...
Dragomán György: Turiszt
A sekrestyés úr erre azt válaszolta, hogy Jacek jobban teszi, ha úgy gondol magára, mint egy egyszerű liftkezelőre, örüljön, hogy nem sepregetnie kell hanem csak port törölnie, de ha...
Dragomán György: Rekord
Pont olyan vadul zuhogott az eső, mint azon a napon, amikor harmadszor is megpróbálkoztak a kitöréssel. Jacek csutkáig húzta a telefonján a hangerőt, olyan mélyen benyomta a fülébe a...
Dragomán György: Békedal
Már több mint két hónapja kezelte a liftet, de se a hangját, se a lassúságát nem bírta megszokni. A gombnyomás után hosszú pillanatokig semmi se történt, aztán fémes csattanások...
Dragomán György: Ádidász
egy kicsi vasfujókát vesz ki belőle, meghajlítja, azt mondja ezzel kell felfújni a dukkófestéket, pont fix olyan lesz mint az igazi, hogyha ádidászt akar akkor az egyik sablont használja,...
Dragomán György: Az üres szoba
Éva tarkóját látta meg először, fehéren világított a szigorúan feltűzött konty alatt, olyan volt az elegáns fekete-fehér kockás kosztümben, mintha a festő valamelyik vásznáról lépett volna le...
Dragomán György: Földlabda
Nagyapa végre megint hasznát veheti majd a mérnöki tudásának, annyi csak a feladat, hogy a legszebb fenyőfát szépen bevarázsolja ide a nagyszoba sarkába, olyan földgömbbe vagy mibe, hogy újév...
Dragomán György: Az átváltozás
Ahogy meghallotta az ébresztő sípszót, azonnal megpróbálta előírásszerűen elhagyni a priccsét, pontosan tudta, hogy három perce van arra, hogy beágyazzon, ha ennyi idő alatt nem várja tökéletes rendben, előírásszerű...
Dragomán György: A fal
Ahogy neked is, nekem is minden vágyam, hogy együtt nevelhessük a gyerekünket békében és szeretetben, pont annyira vágyom rá, mint te, talán még jobban is, tudom, hogy mellettünk áll...
Dragomán György: A próbafülke (részlet a Máglyából)
Hasad a celofán, zörög a papír, ki kell bontani mindent. A legszebb kell, a legjobb kell, ha nem az, akkor pá-pá, mehet a földre....
Dragomán György: A báránycomb
érezte, hogy most már mindjárt tényleg remegni fog a keze a visszafolyatott idegességtől, és minden erejére szüksége volt, hogy szép nyugodtan le tudja nyomni az angyalka szárnyait...
Dragomán György: A látogató
nagy gonddal kiválaszt egy üres deszkadarabot a sok közül, amiket a zsákjában felcipelt, az ölébe veszi, hosszan nézi az egymásra dobált köveket, aztán felír vagy felrajzol valamit a fára...
Dragomán György: A feltaláló
A fiúk egész délután várták, hogy a feltaláló végre elmenjen otthonról. Az utca túloldaláról, egy bokor mögül lesték. Amikor aztán végre kilépett a kapun, alig győztek kivárni, hogy eltűnjön...
Dragomán György: A pöttyös labda 2
Egyszerre két pöttyös labda pattog az aszfalton, a puffanások csattogó visszhangot vernek a tömbházak között. A visszhangok, mintha maguk is labdák volnának, nekipattannak a filmsztárok egymás mellett sok...
Dragomán György: Rétes
a tészta már nagyon vékony, áttetsző, mint a tejüveg, ahogy átnézek rajta, látom a hosszú, összefonódó, örvényes nyomokat, amit a tenyerünk hagyott a terítőre szórt lisztben. Nagymama azt mondja,...
Dragomán György: Diófa
Egy vonal, egy vágás, az alja a föld, a teteje a rigó, behunyom a szemem, egészen a napba fordítom az arcom, a szemhéjam alatt zöld és narancssárga és lila...
Dragomán György: Orvosság
Repülünk, Nagyapa kormányoz, én a homokzsákokat dobálom, a tenger fölött szállunk. Lenézünk, a víz alatt látjuk úszni a cápákat és a polipokat és a bálnákat és a delfineket, aztán...
Dragomán György: A régi frakk
Nagyapának nagyon fáj már a feje a Kék Duna keringőtől meg a Radecki marstól, csendet akar, én is csendet akarok. Nagyapa azt mondja, Nagymamának hiába szólunk, ő nem fogja...
Dragomán György: A lázmérő
Apám orosz füzetét tíz évvel a halála után találom meg. Az orvosi táskájában van, a régi sztetoszkópja és a többi réges-rég nem használt műszerei alatt. Úgy emlékszem, hogy van...
Dragomán György: Az első pillanat
Nem érdekelt, hogy nincsen visszaút, mielőtt aláírtam volna a szerződést végigpörgettem a Föld legnagyobb felbontású térképét a tablatemen, néztem a szinte egymásba érő városok civilizált betonsivatagait, a mindent behálózó...
Dragomán György: Rakéta
A vendégek még meg se jöttek, de Karcsika már azt várta, hogy elmenjenek. Az volt az egészben a legjobb, igaz, nagyon kellett figyelni, hogy a vendégek mikor indulnak el,...
Dragomán György: Galanga
A Holdnővérek kedvesen odahajolnak a Trónörököshöz, beborítják frissen mosott hajuk meg a bőrük illatával, lesütött szemmel mondják, halkan, a suttogáson csak egy fokkal innen, hogy pikáns mézes galangalekvár...
Dragomán György: Nulla-nulla-nulla-nulla-nulla
végig a nullák jártak a fejében, és az, amit a tanácsadó mondott a portfóliójáról, hogy most már ideje lesz szembenézni a tényekkel, hogy hiába strukturálták át év elején az...
Dragomán György: Keringő
Ilonka néni kimegy a kisszobából, hátranéz, rám szól, hogy öltözzek gyorsan, mert mindjárt kezdődik a koncert, sietni kell, nem szabad elkésni. Megszólalok, kérdezem, hogy milyen koncert Ilonka néni visszakiált,...
Dragomán György: Beavatkozás
Tudom, elsőre kicsit ijesztően hangzik, de attól, hogy amatőr agysebész vagyok, még operálhatok motorfűrésszel. És ne jöjjön nekem azzal, hogy nem beteg, nincs semmi baja, véletlenül hozták be, tévedésből...
Dragomán György: Üvegszív
Karcsika hátra tett kézzel állt Anya és Apa előtt, nagy levegőt vett és aztán mondani kezdte nekik a verset, de hibátlanul, olyan hibátlanul mint a vízfolyás....
Dragomán György: Karácsonyfa
A blokkfelelős fia azt mondja, hogy a karácsonyfát nekik nem az angyal hozza, hanem az apjával szokták lopni, és nem olyan kicsit lopnak, mint amilyet nekünk az angyal szokott...
Dragomán György: Radír
Karcsika azóta akart kutyát magának, hogy Dédi unalmában megpróbálta megtanítani olvasni. Dédi ehhez „A vakvezető kutya képzése és nevelése” című gazdag képanyaggal ellátott nagyalakú könyvet használta fel....
Dragomán György: Fehérarc
Vaskuti negyedszerre is jóéjszakát kívánt, jóéjszakát és szép álmokat, Jancsi komolyan összeszorított szájjal bólintott, az egyik lábát feltette a következő lépcsőfokra, megfogta a korlátot, sóhajtva nekikészülődött a következő lépésnek,...
Dragomán György: Kalap
Az egyik percben még majdnem minden rendben volt, Vaskuti a felesége mellett állt a butikban, a tárcája a pénzzel a kezében, várta, hogy az eladó kisasszony visszategye a polcra...
Dragomán György: Árbockosár
A fia fent volt az öreg cseresznyefának egészen a legtetején, a főág utolsó elágazásából kinövő ágon egyensúlyozott, és egy még vékonyabb felfele törő oldalágba kapaszkodott mind a két kezével,...
Dragomán György: Majdnem minden, amit a halakról tudni érdemes
úgy mesél a halakról, amikkel majd találkozni fogunk, a világ legnagyobb nyurgapontyáról, amelyik a Duna fenekére süllyesztett sziget templomának a tornyában lakik, a százötvenéves öreg harcsáról, amelyik teliholdkor feljön...
Dragomán György: Az oroszlánkórus
Senki másnak nincs gramofonja az egész blokkban, az egész negyedben, de még az egész városban se, egyedül csak az én nagyapámnak, azt mondja, azért, mert a gramofonok kimentek a...
Dragomán György: Derbi
beszaladok a szobájába, segítek elrendezni a térdén a kockás pokrócot, először alágyűrjük a két kispárnát, aztán jól betömködjük a szélét a fotel ülőpárnája mellé a résbe, aztán Nagyapa azt...
Dragomán György: A fürdőruha (Részlet a Máglya című regényből)
Krisztina a leghangosabb, azt mondja, kapott egy új fürdőruhát, egyenesen Olaszországból, tiszta piros, az oldalát és a melltartó háromszögeit kicsi aranyláncok tartják, nagyon-nagyon szép, és nagyon jól is áll...
Dragomán György: Bőség
letette az aszfaltra és azt kiáltotta, hogy ez a zsák, de becsületszavára, tele van igazi pörköletlen babkávéval, és ebben a raktárban minden van, tényleg minden, ez a raktár maga...
Dragomán György: Adrenalin
Ezt a monológot Szikszai Rémusz adta elő a Szépművészeti múzeumban, Tintoretto Herkules kitaszítja a faunt Omphale ágyából című festménye előtt. Vidd már ki innen azt a rohadt szőrös kutyát, hát nem...
Dragomán György: A vaslétra
A vaslétra nagyon hosszú, felér egész a negyedikig. Feketére van festve. A tövében állok, segítek az öcsémnek, hogy elkezdjen felfele mászni. Az öcsém még csak négy éves, sokkal kisebb...
Dragomán György: Három hasznos recept
Az optikában lehet kapni üvegre való cumit. Van sötétbarna és világosbarna, lépnek csak a sötétbarna jó. Ebből kell felfőzni minél többet minél kevesebb vízben, amíg jó büdös nem lesz,...
Dragomán György: Rablás
Bevisszük a papondeklidobozt a kiscukrászdába Friccel, letesszük a süteményespult elé a földre, az üvegen át a süteményeket nézzük, van minden, puncs, dobos, isler, indiáner. Várunk. Megvárjuk, amíg mindenki kimegy,...
Dragomán György: Hét törés
A bal felső nagymetsző tejfogam akkor, amikor felálltam az állatkerti vendéglőben a székre, és a támlába kapaszkodtam, mert úgy akartam elmesélni egy viccet, de a szék eldőlt velem, és...
Dragomán György: A nagy hógolyó
A blokkfelelős a földszinten lakik, mindig délben szellőztet. Pont akkor, amikor hazafele szoktam jönni az iskolából. A blokkfelelősre haragszom, mert szétvágta bicskával a kék gumilabdámat...
Dragomán György: Top tizenkettő
A diófa harmadik elágazásáról, amikor elszakadt a tárzánkötél.
A székre állított sámliról, amikor le akartam venni a konyhakredenc tetejéről az eldugott tejkrémet....
Dragomán György: A szakállas villanyszerelő
A szakállas villanyszerelő a harmadikon lakik. Nem látszik rajta, de egy igazi rocker, van egy orsós magnója, azon hallgatja a titkos rockzenéit minden délután amikor hazajön a munkából. Csak...
Dragomán György: Puerta del Sol
Hallotta is a szívdobogást, kattogva kopogott, tadam-tadam, élesen és tisztán hallotta, tisztán és visszhangozóan, a hang ott dobogott a tér lüktető zenéjébe fonódva, Ferenczi előrelépett, újra megfogta a korlátot,...
Dragomán György: Tigris
A börtönigazgató a fekete cellában áll, zseblámpája vörös fénybe vonja a fogoly arcát. A börtönigazgató a fogoly vérében keringő nyugtatóra gondol, arra, hogy felkapcsoltathatná a reflektorokat, de nem teszi....
Dragomán György: Vasvonó
Hajnalban, amikor kiráz az ágyból, Apám azt mondja, hogy tudja, hogy fáradt vagyok, tudja, hogy alig állok már a lábamon, de nincs mit csinálni, muszáj gyakorolni, minden percet, minden...
Dragomán György: Szkander, Párizs, pucér nő
A mellényes bácsi A mellényes bácsi délutánonként jön, mindig ugyanakkor. A mellényes bácsinak nyikorgós cipője van, a mellényes bácsinak dohány- és kölni- és gyomorkeserűszaga van, nem kell neki puszit...
Dragomán György: Lámpaláz
Amikor kislány koromban először álltam ki a színpadra, az egész nézőtér zsongott és zúgott mint a tenger, akkor egyszer csak azt éreztem, hogy a parton állok és felém rohan...
Dragomán György: Festék
Aztán, amikor végre eljutott a tudatomig, hogy amit a férjem mond, az igaz, hogy komolyan beszél, hogy komolyan mondja, hogy köztünk mindennek vége, nem szeret már, mert egy másik...
Dragomán György: Ispahan
csakis a fiút néztem, ahogy ott ült, idegesen keresztbe tett lábbal, a kezei a térdén, zavarban volt, lesütötte a szemét, fészkelődött, mintha el is pirult volna egy kicsit, ettől...
Dragomán György: Békejel
Dúdolva megyek fel a lépcsőn, semmi jazz, egy népdal, egyszerűen, szövegtelenül, lóbálom a zacskót a süteményekkel, örülök, hogy elmaradt a próba, örülök, hogy visszakaptam ezt az elveszettnek hitt hétvégi...
Dragomán György: Parázs
Nem vagyok jól. Három hónapja volt a műtét, de még mindig nem nőtt rendesen vissza a hajam, amikor belenézek az öltözőben a tükörbe, megint az szinte csontsovány öregasszony néz...
Dragomán György: Vége
Nem akarok oldalra fordulni, nem akarok feltérdelni, nem akarok felülni, nem akarok felnézni a kivetítőre, nem akarom látni rajta ezerszeres nagyításban kimerevítve és lelassítva a saját bánatomat, az ő...
Dragomán György: A seprű
Apám a szívéhez kapott, fejhangon kiabálni kezdett, hanyatt vágta magát, és rángatózva feküdt a perzsaszőnyegen. A szeme kifordult, sipákolva szedte a levegőt.
– Nem jó! – mondtam neki. – Állj...
Dragomán György: Tulipánok
Mire leértem a blokk elé, már egész kimelegedtem, úgy mentem a kispark felé, mert ott, a csorgó mellett, a díszágyásban nőttek a legszebb tulipánok a városban....
Dragomán György: Medvecukor
Sokáig nem nyúlok apám szekreteréhez. Már egy hónappal túl vagyok a temetésen, de még mindig nem. Aztán egyszer csak nem bírom tovább. Bemegyek a szobájába, kiveszem a kulcsot onnan,...
Dragomán György: Kapuváltozás
Egyperces, vagy inkább félperces. Az ÉS-ben jelent meg. Az öregasszony a liftajtó előtt a kerekes szék karfájába kapaszkodik, a villogó gyűrűktől az ujjai még csontosabbnak látszanak. A parókája félrecsúszott,...
Dragomán György: Víz
A férfi bizonytalanul lépked, úgy nyit be a kávézóba, mint aki láthatóan nem egészen tudja, hogy hol van. Az ég felhős, de ő mégis hunyorog a reggeli fényben....
Dragomán György: Kés
A lyuk már a könyökén felül ér, leteszi az ásót, beszívja a nedves földszagot. Keserű. Felemeli a lyuk mellől a nejlonzacskót, kiveszi belőle a papírtörlőbe csavart kést...
Dragomán György: Cukor
A karácsony előtti napon, akkor, amikor a cukrokat szoktuk felkötni, akkor derült ki, hogy idén nem jöhet keresztapám és nem hozhat németből szaloncukrot. És minálunk nem lehetett sehol szaloncukrot...
Dragomán György: Egy mesterség
Néha az kell, hogy megtalálják, hogy mindenki lássa és megértse, hogy mi az üzenet. Máskor meg épp az a lényeg, hogy nyoma se maradjon, úgy eltűnjön, mintha nem is...
Dragomán György: Jégkrém
A hidat nézi, vagyis inkább a szürkén áramló vizet a híd alatt. Jégkrémet eszik. Van, amire fel lehet készülni, és van, amire nem, gondolja....
Dragomán György: Az első
A többiek azt mesélték, az első a legnehezebb, de ha nem gondolkozol, az se nehéz, előtte kell gondolkozni, tudni, hogy akarod, tudni, hogy akarnod kell, tudni, hogy mit vállalsz...
Dragomán György: Borotva
Apám borotválkozó dobozát a spájzban találom meg, két hónappal a temetés után. A legfelső polcon van, egészen a falig benyomva, egy kekszes bádogdoboz. Poros, ...
Dragomán György: Vér
Senki sem tudta, hogy a vérmedvék és a húsevő vaddisznók háborúja hogyan is kezdődött. A vaddisznók szerint a medvék kezdték, a medvék szerint a vaddisznók....
Dragomán György: Limonkonszál
én úgy érkeztem ide, hogy egy baráti országba jövök, egy olyanba, ahol ismernek minket, ahol mindent tudnak rólunk, a hazámról és a polgárháborúról, de ez itt nem érdekelt senkit...
György Dragomán: Tulpaner
This is the first chapter from the Swedish translation of my novel The White King. Väckarklockan stoppade jag in under kudden kvällen innan så att bara jag skulle höra...
György Dragomán: Tulipani
Il primo capitolo del mio romanzo. Avevo infilato la sveglia sotto il cuscino la sera prima per non disturbare la mamma, non era ancora l’ora ma avevo gli occhi...
György Dragomán: Tulipes
Tulipes Le premier chapitre de mon roman. Le soir, j’avais enfoui le réveil sous mon oreiller car je voulais être le seul à entendre la sonnerie et ne pas...
György Dragomán: tulppaanit
Illalla työnsin herätyskellon tyynyn alle, ettei äiti kuulisi sitä, mutta aamulla olin valveilla jo paljon ennen sen soittoa, niin kovasti minua jännitti. Otin kirjoituspöydältä nikkelöidyn kiinalaisen taskulamppuni, vedin kellon...
Dragomán György: Bilincsek
A bokszoló ciklus befejező darabja. Ahogy a többi ez is a Népszabadságban jelent meg. Az öltöző megváltozott. A kopott falakra, a padlóra, de még a plafonra is kerítésdarabokból, kovácsoltvas...
Dragomán György: Gyümölcsök
A bokszoló ciklus, ötödik, utolsó előtti darabja. Ahogy ment felfele a lépcsőn Janó érezte, hogy még mindig szokatlan a járás, nem a sorvadás miatt, a pár hónap, amit a...